Amíg a vírus engedte, szerettük járni a világot. Előbb, fiatalon, hátizsákkal szülőföldünket, Erdélyt, majd kis, maradék hazánkat a gyermekekkel, aztán a Kárpát-medencét, majd a világot. Ahogy a zsebünk engedte. Magunk főzve itthoniból, a másik ország lakóival vegyülve, hogy megismerjük őket.
Említettem már, hogy sógorom ír. Náluk járva mentünk be egyszer a számtalan dublini kocsmák egyikébe egy sörre. Odabent olyan ismerős volt minden, mégis furcsa. Sógor világosított fel: az épület régen templom volt. Ma vendéglő. Hihetetlennek tűnt. Aztán láttuk saját szemünkkel, mivé lett Európa. Ma meg ott tartunk már, hogy olvassuk az alább idézett sorokat és csak bólogatni tudunk Harrach Péter megállapításai kapcsán.
„Egyetlen esélyünk a megmaradásra, hogy felvesszük a harcot! Az elszántságunk és a lehetőségeink megvannak arra, hogy megőrizzük a hagyományos európai értékeinket, gondolkodásunkat, kultúránkat, keresztény értékrendünket, és ne engedjük be azokat a nyugat-európai vagy Európán kívüli törekvéseket, amelyek ezek ellen dolgoznak. Olyan, számunkra teljesen természetes és értékes közösségeket próbálnak támadni és fellazítani, mint a család, az egyház vagy a nemzet, ezért van miért küzdenünk. Aki egyszerűen, józanul gondolkodik, hamar szemben találja magát azokkal, akik szerint a sakkjáték rasszista, mert fekete és fehér bábukból áll.
Ami minket illet: a legnagyobb magyar demográfus mondta, hogy igazi változást a népesedési helyzetben egy kulturális fordulat hozhat, azaz előbb a szemléletmódban, majd az életformában kell bekövetkeznie a fordulatnak. Jó példa erre a koronavírus-járvány, ami sokak esetében hozott szemléletbeli váltást. Az emberek egy része rájött, hogy életükben mi fontos és mi nem. A régión belül pedig meghatározóvá kell válnunk, Magyarország gazdasági, politikai erejét növelve. A teremtett világnak megvannak a maga törvényszerűségei. A rendezett világ olyan közeget jelent, ahol nemcsak lehet, hanem szép és érdemes is élni. Ha a család, az egyház és a nemzet erős közösség, akkor ez reményt ad arra, hogy a ránk váró kihívás jó eredményt hoz. Nyugat-Európa társadalmait meggyengítik az öngyilkos ideológiák, ez Közép-Európa normális világát felértékeli. Ezt a küzdelmet csak okosan és bátran lehet megvívni. Nem szabad félve, aggódva harcolni! És mindezt nem idejétmúlt stílusban, hanem közérthetően, a fiataloknak is emészthető módon kell tenni. Ahogy az egyháznak, úgy a kereszténydemokrata politikának is folyamatosan meg kell újulnia. A korszerűség követelménye napi feladatot jelent, hisz a világ naponta változik.”
Sommás, de igaz szavak. A dolog anno szintén Amerikában kezdődött, mint most is. A pedofil, nőző, homoszexuális papoktól volt hangos a média, éppúgy, mint most a Harrach Péter által említett „sakk-rasszizmustól”. Aztán mindez begyűrűzött Európába, és ma ott tartunk, hogy a pap nem meri a jól viselkedő gyermek buksiját megsimogatni, mert pedofilnak mondhatják, nem mer egyedülálló hölgyet, özvegyet meglátogatni, mert biztos, félrejár, nem mer egyedülálló férfihoz elmenni, mert homoszexuálisnak mondhatják. És ez ma, itt, Magyarországon történik.
Mivé lett a világ! – mondhatjuk. És mondjuk is! De értsük jól és tegyük helyre a dolgokat! Hogy helyesen és gyorsan tudjunk cselekedni. Mert „ideje van a hadakozásnak és ideje a békességnek.”
