A XX. század nagy személyiségei között egészen biztosan helye van Romain Rollandnak (1866–1944), aki Európa békéjét, az első világháborúban szemben álló nagyhatalmak megbékélését írói céljának tekintette, s aki a két világháború között nagy népszerűségnek örvendett a magyar olvasók körében is.
Megérdemelten, törekvéseinek irodalmi elismeréseképp kapta meg 1915-ben az irodalmi Nobel-díjat. A pénzt a Vöröskeresztnek adományozta. Stefan Zweig elismerően „a világ lelkiismeretének” nevezte őt. Egyik regényéből (Az elvarázsolt lélek) jegyeztem le néhány, számomra érdekesnek tűnő megállapítását. Ezekből idézek.
„Csak arra tudunk nagyon haragudni, akit szeretünk.” Hasonló helyzetbe, gondolom, mindenki került baráti, rokoni kapcsolatai során. Mert a „haragszom Rád” egyben a bizalom megrendülése is abban az emberben, aki kiérdemelte a legnagyobbat, amit adhatunk embertársunknak, a szeretetet. Ugyanakkor önvizsgálat is: vajon mit nem vettem észre kapcsolatunkban, hogy az megrendülhetett?
Más: „Minden renegátnak mohó vágya, hogy társaságban tagadja meg hitét.” Egy példa napjaink valóságából: valaki, aki egy romániai nemzetiség tagja, de minden megnyilatkozásával ünnepi események tömege előtt jelenti ki románságát.
