Maradj otthon! – nem is olyan régen heteken át ez volt a jelszó. A koronavírus-fertőzés veszélye miatt az utcára csak nagyon indokolt esetben – élelmiszer- és gyógyszervásárlás, idős személy gondozása – lehetett kimenni, az iskolák bezártak, a kórházak jóformán csak koronavírusos betegeket fogadtak, az intézmények „takarékra” fogták tevékenységüket, aki csak tehette, munkáját otthonról végezte. Négy fal közé szorult a felnőtt, a diák és a nyugdíjas korosztály. Két hosszú hónap telt el, amíg a szigorú szabályokon némileg lazítottak. Manapság, amikor naponta ezrével nő a fertőzöttek száma, kicsit bátrabban – olykor inkább felelőtlenül? – lépünk ki lakásunk ajtaján, s úgy érezzük, szabadabbak vagyunk. Tényleg visszatérőben régi életünk? – az erdővidéki városban készített körképünkkel ennek néztünk utána.
Virtuális templom
Mindenhol nagyon érzékenyen érintette a hívőket a templomok bezárása és az egyházi összejöveteleket ellehetetlenítő korlátozások bevezetése. A baróti reformátusok nagyon fájlalták, hogy el kellett halasztaniuk a virágvasárnapi konfirmációt, azt az ünnepet, amelyen legnépesebb a gyülekezet. A húsvéti úrvacsorát, aki fontosnak tartotta, otthon vehette magához. „Az istentiszteletet ki-ki a Duna tévében követhette, majd esetenként a családból valaki imát mondott. A visszajelzések szerint nem csak a családosok tettek így, hanem a magányos öregek is. Az, hogy ennyire rendhagyó volt, nem az ünnep értékét csökkentette, hanem a meghittséget növelte” – vélekedett Tordai Árpád lelkipásztor.
Elmaradtak a gyülekezeti élet alapjának számító személyes találkozások, az együtt hallgatott igehirdetések, a közös éneklések és a kiscsoportos találkozások, felfüggesztették a családlátogatást, a pasztorációs (személyes lelki gondozói) szolgálatot, a bibliaórákat, a jegyes oktatást, elmaradtak a kátéfelkészítők és a nőszövetségi együttlétek, keresztelők és esküvők, a temetések csak szűk családi körben, a sírnál zajlottak – a keletkezett űrt a világháló segítségével próbálták betölteni.
A gyülekezet már rendelkezett honlappal (barotireformatus.wixsite.com/barot), s azt rendszeresen frissítették. Most viszont volt idő – és különösen szükség! – tartalommal való megtöltésére. Naponta többször került fel friss, részben átvett, részben saját anyag. Reggeli táplálék címmel gyerekekhez, fiatalokhoz és felnőttekhez juttatnak el igei üzenetet, amelyhez rövid magyarázat és dal is társul, ez teljes részben átvett anyag. Az Esti áhítat szerkesztésében a lelkész neje, Tordai Zsófia is részt vesz, aki az igeolvasás és -magyarázat után gyakran verset is mond.
Az egyházközség tagjai közül többeket felkértek, osszák meg az egyházközség tagjaival, miként telnek napjaik a kényszerű bezárkózás időszakában. Több tucat rövid, könnyen befogadható és szívhez szóló írás született így. A diákok és tanárok az online tanulásról és tanításról, az egészségügy valamelyik ágazatában dolgozók – gyerek- és mentőorvos, gyógyszerészeti asszisztens, mentősofőr – a járványról írtak, a megelőzés fontosságát hangsúlyozták, szóltak munkaprogramjukról és beszámoltak az általuk átéltekről, a nyugdíjasok családjukról, a bezártságról, a félelemről és reményről osztották meg gondolataikat. Bereczki László nyugalmazott nagybaconi református lelkipásztor életírását pedig huszonnyolc részben közlik.
Az istentiszteletek nem voltak látogathatóak, de nem maradtak el. A lelkész és neje megtanulta, kitapasztalta, miként lehet telefon segítségével rögzíteni, majd a közösségi oldalon közzétenni a felvetteket – az sem volt ritka, hogy négyezer megtekintést regisztráltak. Emellett három igehirdetést az Erdővidék TV közvetített, valamint az Erdővidék regionális hetilap hétről hétre közölte Tordai Árpád igemagyarázatát. „Ebben a nehéz időszakban próbáltunk ott segíteni, ahol csak lehetett. Az egyedül élőket felhívtuk és elbeszélgettünk velük, így talán nem érezték magukat annyira magányosnak, azoknak az időseknek, akik igényelték, önkénteseink bevásároltak és kiváltották gyógyszereiket, erre viszont alig pár alkalommal került sor. Telefonos lelki gondozást is ajánlottunk gyülekezeti tagjainknak. Hála Istennek, nem sok elesett, magányos ember van köztünk, szinte mindenkire vigyáz valaki” – számolt be az elmúlt hónapokban tapasztaltakról Tordai Árpád.
A patika nyitva volt
Szabó Péter, a háromszéki gyógyszerészkamara elnöke, a Mária gyógyszertár gyógyszerésze azt tapasztalta, hogy a szigorítások első napjaiban a betegek pánikszerűen szerették volna beszerezni gyógyszereiket, majd amikor bebizonyosodott, hogy nem lesz hiány, alábbhagyott a felhalmozási láz. Maszkot és fertőtlenítőszert eddig is tartottak, de a kereslet mindig nagyon visszafogott volt – most, hogy a mindennapok nélkülözhetetlen eszköze lett, szinte mindenki azt kereste. A kereslet növekedése az árakat is magával rántotta, aminek dobozát régebb 17 lejért vásárolták, hirtelen hatszor többe, 100 lejbe került, a legextrémebb emelkedés: ami régebb 35 lej volt, új árán – ha lehetne kapni! – 150 lej felett lenne. Időközben némileg visszaestek az árak, de ők csak késve tudják azokat követni, mert a beszerzett készletet veszteségesen nem adhatják.
„Mindenkiben benne volt a félsz, nem kapja-e el a fertőzést, ha pedig igen, kigyógyul-e belőle. Baróton, hála Istennek, nagy baj nem volt, az emberek próbálták a szabályokat betartani és óvatosan éltek. Ami tőlünk telt, megtettük: ha programunk kicsit rövidebb is volt, mint általában, de azért mindennap az erdővidékiek rendelkezésére álltunk, ez pedig a gyógyszeres kezelésre szoruló betegeket megnyugtatta” – mondotta a patikus.
Visszatértek az olvasók
A Gyulai Líviusz Városi Könyvtár március 14. – június 3. között nem volt nyitva, de ez nem jelenti, hogy ez idő alatt nem volt tevékenysége: a két munkatárs a könyvek adatbázisát bővítette, rendet rakott és takarított. Hasznos időtöltés volt – mondotta Csíki Izabella könyvtáros –, de nem szerették, mert számukra az a fontos, hogy az olvasók jöjjenek.
És az olvasók nem is pártoltak el: a zárvatartás ideje alatt sokan érdeklődtek, mehetnek-e, kölcsönözhetnek-e, szóljanak, ha lehet. Napjainkban szigorú feltételek betartása mellett – szükséges a maszk viselete, a helyszínen kezet kell fertőtleníteni – már folyik a kölcsönzés. A telefonos bejelentkezés ajánlott, mert így időben elő tudják keresni a kívánt olvasmányt, a betérő olvasó pedig a folyosón elhelyezett asztalnál gyorsan átveheti azt.
Hetente egyszer nyitva
A Dajka üzlet olyasmit kínál, amire modern világunkban kifejezetten szükség van: pelenkát és gyerekholmit. Bár bezárni kényszerültek, de szerdaként néhány órára a tulajdonos, Oláh József maga nyitott. Mint mondotta, a vásárlókkal a közösségi oldalon próbálta a kapcsolatot tartani, s igyekezett, hogy az információk ismeretében mindent előkészítsen és a nyitvatartás négy óráját minél jobban ki tudja használni.
„Több tekintetben is szerencsésnek mondhatom magam. Sokat számított, hogy a baróti és a sepsiszentgyörgyi boltnak otthont adó helyiség tulajdonosai kérés nélkül felajánlották, hogy amíg a korlátozások érvényben vannak, fele bért fizessek. És sokat számított az is, hogy az alkalmazottakat elküldhettem munkanélküli szabadságra úgy, hogy közben szinte teljes egészében megkapták a bérüket. Ennek köszönhetem, hogy mondhatni könnyen újranyithattunk, és alig öt-hat héttel később ugyanúgy működhetünk, mint annak előtte” – nyilatkozta Oláh József.
Féltek vásárolni
A Dajka szomszédságában a háztartási gépeket forgalmazó, illetve játék-, papíráru- és tanszerbolt rövidített programmal, de mindvégig nyitva tartott. Az emberek nem jártak ki, minden eltervezett kiadásukat visszafogták, iskola sem volt, nem meglepő tehát, hogy forgalmuk kilencven százalékkal visszaesett.
„Az emberek azt mondták, féltek vásárolni, mert nem tudhatták, kevéske pénzük milyen fontosabb kiadásra kell. Volt olyan napunk is, hogy mindössze 30–40 lej volt a bevételünk! Júniusban is a régi forgalomnak alig felét sikerült elérnünk, pedig igencsak igyekeztünk, hogy rendszeres vásárlóink mindent megtaláljanak. A nehézségek ellenére mindent próbáltam kifizetni, ha kellett, saját zsebből is. Mert rövid ideig halogatni lehet, de egyszer csak ki kell fizetni az elmaradást, jobb tehát időben és apránként” – nyilatkozta a T-Éva üzlet tulajdonosa, Tókos Éva.
Felújításra fordított idő
Barót talán legismertebb kocsmája, a templommal átellenben levő Memento tulajdonosa, Lázár „Lazac” László úgy látja, bár természetesen anyagilag megérezte a kiesést, de a kényszerű bezárás nem feltétlenül csak kárt jelentett számára, hiszen így lehetősége adatott a régóta halogatott beruházások elvégzésére. A bezárást követő első napon nekifogott meszelni, majd padlót cserélt, dolgozott a villanyhálózaton, a bútorzaton, és a pultot úgy módosította, hogy több gép férjen be. Amikor már majdnem mindennel kész volt, jött az ötlet, hogy egy fal lebontásával növelje a vendégfogadó részt. Újból hozzá kellett nyúlni a villanyhálózathoz és a pulthoz, módosítani kellett a vízrendszert, és ismételten meszelhetett. Most sincs teljesen kész mindennel, de mivel a benti fogyasztás egyelőre úgysem engedélyezett, egyelőre nem zavar senkit a beavatkozás.
Bár két hónapig bezárva tartott, a kiadásokkal számolnia kellett. A négy alkalmazottat ugyan ideiglenesen munkanélkülinek küldte, de az ingatlan bérét, a közköltséget és az azelőtti számlákat fizetni kellett. A beszállítók mind emberségesen viselkedtek: amit lehetett, visszavettek, a kifizetések egy részére haladékot adtak, így a maradékot saját zsebből is ki tudta egyenlíteni, ezért különösebb elmaradása senki felé nincs. A tulajdonos dicsérte a kormányt, amiért a vállalkozók mellé állt és biztosította a vendéglátásban dolgozók fizetésének háromnegyedét: ha felszolgálóit ezekre a hónapokra nem küldhette volna kényszerszabadságra, kénytelen lett volna elbocsátani őket. Ez a stabilitás nagyon sokat jelent az újrakezdésben – nyilatkozta Lázár László.
