Augusztus elején járunk, és sajnos beigazolódtak a koronavírussal kapcsolatos borúlátó előrejelzések: a nyaralóidény beindulásával egyre többen fertőződnek meg, ezért többször is meggondolja az ember, hogy hol töltse a nyári szabadságát. A külföldi kiruccanás nagyon sok cécóval jár, a román tengerpart nem tűnik biztonságosnak, így egyre többen próbáljuk felfedezni a közvetlen környezetünk által kínált nyaralási lehetőségeket. Összeállításunkban a rétyi tavat és környékét próbáltuk megvizsgálni a turista szemével.
Kiruccanásunk időpontjául a pénteki napot választottuk, mely délelőtt hétköznap, de délután már hétvégének számít. Látván azt a bizonyos táblát a kapunál, melyen át belép a tó területére, máris nosztalgikus hangulatba kerül a látogató, mintha időutazásra érkezett volna. A kapun belül is ugyanolyan minden, amilyenre évtizedek óta emlékszünk: sátrak, tűzhelyek a tó partján, kempingasztalok mellett vidám emberek. Élet van, de nincsenek túl sokan, szerencsére sehonnan sem szól a zene. Már a vízben is vannak. Amíg elérünk a tóparti vendéglőig, csak román nyelvű társalgást hallunk. Ez valójában logikusnak tűnik: a kempingezők valószínűleg távolabbról érkeztek, a helyi vendégek nem fognak itt sátorozni. Táblák hirdetik, hogy a tóban tilos a horgászás.
Jó a víz, finom az étel
A vendéglőnél és a tóhoz vezető homokos lejárónál sincsenek sokan. Csendesek az emberek. A vízhez közel cuccolunk le, közben próbáljuk kifürkészni, hogy kik a szomszédaink. Csupán egy helyről hallunk magyar szót. A vízben az első személy, akivel találkozunk, a megyei fogyasztóvédelmi hivatal egykori vezetője, aki magyarellenes megnyilvánulásairól vált hírhedtté környékünkön. Láthatóan jól érzi magát. A víz ugyanis nagyszerű: ritka meleg és viszonylag tiszta is, halrajok nyüzsögnek a szélében. Sokan vannak a tóban, de meglepően jól viselkedik mindenki, nincs visítás, spriccelés, ruhástul fürdőzés, ami sajnos nem ritka nálunkfelé a felügyelet nélküli vizes szórakozóhelyeken.
Ahogy telt az idő, egyre több magyar látogató érkezett, többnyire helyiek, délutánra megfordult a fürdőzők aránya. Sok volt a gyerek, így a hangulat is egyre élénkebbé vált a vízben és a parti játszótéren is, melynek vascsövekből összeállított hintái, magas fémcsúszdái valamikor negyven évvel ezelőtt készülhettek. A pingpongasztalok betonlapjait rég rücskösre rágta az idő, a sportpályát benőtte a fű. A málladozó vakolatú, büdös mellékhelyiségekről, az egykori tusolófülkék torzóiról jobb nem beszélni. Érdekes, hogy ez nem zavarja a fogyasztóvédelem egykori élharcosát.
A bárt és a vendéglőt is kipróbáltuk, nem csalódtunk. Gyors volt a kiszolgálás, finom és olcsó az ebéd. Paszulyleves, valamint roston sült disznóhús és szalmapityóka volt a napi menü, húsz lejbe került. Két csokis palacsintáért 12 lejt, a kávéért, szénsavmentes ásványvízért 4-et, egy átlagos sörért 6 lejt fizettünk. Csak azt nem tartjuk helyénvalónak, hogy a kiszolgáló lányok nem beszéltek magyarul. Amíg ott üldögéltünk, román nyelvű kereskedelmi rádió zenei válogatását hallgattuk.
Senkiföldje
A múlt héten, egy borús délelőttön a szabadidőközpont vezetőjével is beszélgettünk. Simon Mária lapunknak elmondta, hogy a járvány miatt csak a teraszok működnek, szálláshelyet sem lehet foglalni náluk az idén. Egy-két hálóvendégért nem éri meg bevezetni a vírus miatt szükséges rengeteg pluszintézkedést. Mint meséli, 2015-ig nagyon jól működött a létesítmény, azóta egyre rosszabb a helyzet. Inkább szentgyörgyi, kovásznai vendégeik vannak, a hétvégeken brassóiak is járnak ide. Sátorozók messzebbről is érkeznek. Idén a megyei tanács telekkönyveztette a tavat, de a környező területek helyzete még kérdéses. A tulajdonosok nem fektetnek be, ő mint bérlő, nem mer beruházni, nincs is joga hozzá. Az a rész például, ahol a játszótér és a vécé van, nem tartozik az általuk bérelt területhez. A közegészségügyi igazgatóság havonta elemzi a tó vizét, az eredmény elérhető a hatóság honlapján. Fürdőzésre alkalmas a víz, de ez csak saját felelősségre történhet, mert nincs vízimentős felügyelet.
A létesítmény a Federalcoop tulajdona, Simon Mária 2010 óta bérli. Ezen a nyáron az átlagnál is kevesebben látogatták őket, csak hétvégén szoktak többen kijárni, de a vendégek egy része még a sörét is otthonról hozza. Korábban nagyobb bulikra, táborokra, csoportos eseményekre is kibérelték a helyiséget, de ebben az évben még senki sem érdeklődött ez iránt. Ha nem lenne más pénzforrásuk, elég reménytelen lenne a helyzet – jegyzi meg. Valójában csak kedvtelésből működteti ezt a létesítményt, korábban húsz évig a sugásfürdői vendéglőben dolgozott. Ha sikerülne megvásárolniuk a helyet, befektetnének, így csak toldanak-foldanak. És próbálnak vigyázni a tisztaságra a kemping területén is, melyet valójában nem bérelnek. De néha rengeteg szemetet hagynak a vendégek, amit kénytelenek összeszedni...
A közeli vendéglők
A tó felé vezető kapunál az országút mindkét oldalán van egy-egy vendéglő: a bejárat mellett az Aranyhal, szemben a Pálma. Vezetőikkel is beszélgettünk az idei szezonról. Mint arról beszámoltak, nekik többnyire átutazó vendégeik vannak, de az ő forgalmukat is az időjárás határozza meg leginkább. Baczoni Beáta, az Aranyhal tulajdonosa szerint az idei szezon nagyon gyenge, a vírushelyzet és az idő sem kedvez nekik. Mint mondta, a fürdővendégek ritkán étkeznek nála, a helyiek közül sem látogatják sokan, a visszajáró vendégek jelentik a törzsközönségét. Hangsúlyozta, hogy ők házias ízekkel dolgoznak, s bár nincs túl nagy választék éttermükben, ami van, az mindig friss. A pontyból készült halászlé a specialitásuk, ami 20 lejbe kerül. Keserűen jegyezte meg, hogy idén a rendezvények is elmaradtak, és nemsokára véget ér a szezon. Általában már augusztus végétől át kell térniük arra az időszakra, mely valójában „csak stagnálást, vegetálást jelent” számukra.
Demeter Pálma Emese, a Pálma Panzió tulajdonosa nem panaszkodik az érdeklődésre. Mint mondja, egyre többen kezdték felfedezni őket nemcsak a közeli városokból, hanem Bukarestből, Konstancáról és külföldről is, de sajnos februárban egy kis tűz keletkezett az épület tetején, azután jött a koronavírus miatti szigorítás, ezért úgy döntöttek, hogy idén felújítják a panziót. Így a szállóvendégeket nem tudták fogadni, bár sokkal többen érdeklődtek a szálláshely iránt, mint a korábbi években. Náluk is jóval alacsonyabbak az árak, mint a városi éttermekben, a nagy nyári szórakozóhelyekről nem is beszélve, valószínűleg ezért kezdték látogatni őket a bukaresti turisták. És azért is, mert sokat áldoznak a kiszolgálásra, próbálnak mindenkinek a kedvében járni. Az épület mögött egy rendkívül hangulatos kis udvar és terasz várja a látogatókat, ahol kempingezni is lehet. Itt szokták felállítani a rendezvénysátrat, de idén erre nem kerülhetett sor. Örülnek, hogy fellendült a bicikliturizmus, sokan Brassóból is kibicikliznek idáig. Aránylag olcsó szórakozási lehetőség a Rétyi Nyír a tavakkal együtt, melyek közül kettőben halászni is lehet – jegyzi meg. Kérdésünkre kifejti, hogy nem jelent konkurenciát egymásnak a három közeli étterem, mert nálunk általában ott áll meg a turista, ahol tömeget lát. És minél többfelé elterjed a Rétyi Nyír híre, annál több további vendégre számíthatnak.
