Reggel nagyon óvatosan rá tudtam állni a lábamra. Levontam a következtetést, hogy nem törött el, és reméltem, hogy a fájdalom majd elmúlik. Tényleg szűnt valamelyest, borogattam is, de hétfőre eléggé megdagadt a bokám. Valamit kellett kezdeni.

A családorvoshoz fordultunk. Ott délután volt rendelés. Hamar végeztünk, négy órakor már kezünkben volt két küldőpapír is. Egy a magánrendelőhöz, hogy röntgenfelvételt csináltassunk, egy másik, sürgősségi megjelöléssel, a járóbeteg-gondozóhoz.

Hazafelé, ha már úgyis kint vagyunk, megálltunk a kórház előtti parkolóban, és bebicegtem a sürgősségre. A kapunál annak rendje és módja szerint (ahogyan a tévéhíradókban is láttuk, amikor politikusaink egészségügyi intézményeket látogattak) kikérdeztek, lázat mértek, aláírattak egy nyilatkozatot, és már biceghettem is a sürgősség felé.

Ott fogadtak, elkérték a személyit és megírták a kórlapot. Aztán megkérdezték, hogy mi is a probléma. Elmondtam. Kiküldtek, hogy várjak a folyosón. Gondoltam, szerencsére nincs nagy forgalom, hamar sorra kerülök. Nem egészen fél óra múlva jött is egy ápoló egy tesztcsíkkal, és az ujjbegyemből mintát vett a Covid-teszthez.
Türelmesen vártam.

Senkit sem hoztak és nem is vittek. Néha kinyílt az ajtó, és egy-egy ápoló elment vagy éppen bejött az udvarról. Elmenőben még néha ránk is pillantottak. Volt még ott egy előpataki idős néni, aki az 52 éves fiát hozta be légzési problémákkal. Még a reggel. Egy darabig a kapunál várakozott, de nagyon megfázott, és behúzódott ide a folyosóra. Megkérdeztem, evett-e valamit. Hogyne, egy kiflit. Közben eleredt az eső is, lehűlt az idő, és közel négyórányi várakozás után, eléggé átfázva, a szemerkélő esőben kibicegtem a parkolóba.

A kapu előtt még láttam a nénit a fiával, várta a másik fiát, aki majd utánuk jön kocsival. Kérdőn tekintett rám, hogy mit végeztem. Jeleztem, hogy semmit. Együttérzően intett, az Isten majd megsegít.

A következő nap délelőtt megcsináltattam a röntgenfelvételt, kifizettem. Kiderült, hogy törés. (Tehát nem igaz, hogy ha rá tudunk állni a lábunkra, biztosan nem törött el.) Délután volt rendelés a járóbeteg-gondozó ortopédiai rendelőjében. Jelentkeztem a sürgősségi papírral, és közel két óra múlva már be is volt gipszelve a lábam, azzal a megjegyzéssel, hogy egy hét múlva menjek ellenőrzésre. De mivel egy hónapon belül nincs hely előjegyzésre, ez csak a magánrendelőben történhet meg.
Kedves sorstársaim, nagyon vigyázzanak magukra, és ha eddig nem tették, jó, ha megtanulnak imádkozni.

Szakács Béla, Sepsiszentgyörgy