Németh Lászlóra (1901–1975) akkor figyeltem fel, amikor fontosabbaknak tartott regényeiben reflektorfénybe hozta a női lelket és viselkedésük lelki rugóit. Hogy ehhez lányos apaként és iskolaorvosként magánélete is hozzájárult, lehetségesnek tartom.
Két regényét (Iszony, Égető Eszter) egyetemista koromban olvastam el. Ezért ezekből válogatok érdekes megállapításokat, amelyeket akkoriban jegyeztem le, és a nő-férfi kapcsolat egyik lehetséges változatának gondoltam.
„A rossz házasságban – s melyik nem rossz – az a szörnyű, hogy ami az egyiknek szokás, az a másiknak kikerülhetetlen vértanúság.” (Iszony) Természetesen a házasságot ilyenképpen megítélni és általánosítani a „rosszat” nem elfogadható. Az írók saját tapasztalata is hozzájárulhat ilyen negatív kicsengésű véleményhez, tudjuk, az ő kapcsolata sem volt felhőtlen.
Olvassunk el egyet az Égető Eszterből is. „Az emberek nevetségesnek tartják azt, aki nagyon gyöngéd hozzájuk, és nagyon törékenynek képzelik el őket.” A férfi ekként hajol kedveséhez, és elhalmozná mindennel, amit valaha kívánt szerelme. De a gyöngédség, a figyelmesség terhes lehet annak, akit jóformán élni sem hagyunk folyamatos jelenlétünkkel. Csak mértékkel!
