Báthori Erzsébet a família ecsedi birtokán látta meg a napvilágot, apja Báthori György, anyja pedig a család somlyói ágából származó Báthori Anna volt. Nagybátyja, István erdélyi fejedelem (ur. 1571–1586) és 1576-tól lengyel király volt. A Báthoriak a 16. század végén kezükben tartották Erdélyt, emellett pedig jelentős birtokokkal rendelkeztek Magyarországon is, ezért Erzsébetet a legmagasabb körökbe házasították be. Vőlegényét már 11 éves korában kijelölték, 1575-ben pedig már férjhez is adták Nádasdy Ferenc grófhoz, akit bátorsága és kegyetlensége miatt a végvári vitézek körében csak Fekete Bégnek hívtak. Erzsébet a mézeshetek után hamarosan a hozományul kapott Csejte kastélyába költözött, ahol idejét nagyrészt magányban töltötte.

Bár Nádasdy és Báthori Erzsébet házasságából hat gyermek született, a férj és feleség kapcsolata mégsem volt felhőtlen, mivel a Fekete Bég ideje nagy részét a végvidéken töltötte. Nádasdy aztán a tizenötéves háború küzdelmei során, 1604-ben halálos sérülést szerzett, így Báthori Erzsébet már 44 évesen özvegysorsra jutott. Magyari István református prédikátor nyomán már ekkor felröppentek az első hírek arról, hogy Csejte úrnője kastélyában okkult tudományokkal foglalkozik és ördögi praktikákat folytat, de az ügy II. Mátyás (ur. 1608–1619) trónra lépéséig nem került az érdeklődés középpontjába.

A rémtetteket, melyekkel Báthori Erzsébetet megvádolták, az elmúlt négy évszázad valóságos legendává formálta. Az állítólagos bűnöket soha senki nem bizonyította, sőt, az eljárás végén ítélet sem született. Erzsébetnek rendszerint olyan tetteket tulajdonítottak, melyek indítéka az öregség elkerülése volt: így született meg az a legenda, hogy miután   egy nap meglátta ráncait, dühében az összes tükröt összetörette. Azt is állították róla, hogy szolgálóit és jobbágyait élvezettel ütötte és kínozta, majd idővel kéjes örömmel ki is végezte őket.

A fáma szerint egy napon fésülködés közben egy cseléd véletlenül meghúzta az úrnő haját, ezért Erzsébet pofon vágta; az ütés nyomán a leány vére azonnal kiserkent, az asszony bőrére cseppent, és szemmel láthatólag fiatalabbá és szebbé varázsolta azt. Erzsébetet ez a tapasztalat arra késztette, hogy halomra gyilkolja a várban szolgáló fiatal lányokat, és a vérükkel megtöltött kádban fürödjön, illetve hogy – más legendák szerint – az említett szüzek vérét igya. A nyomozás később éppen ezen vádak mentén indult meg.

A vádlók az 1610 után kezdődő vizsgálatban nem kevesebb mint 650 áldozatot tulajdonítottak az asszonynak, akit gyakorlatilag mindenféle bizonyíték nélkül, pusztán a szóbeszéd nyomán bűnösnek mondtak ki. Az eljárást maga II. Mátyás kezdeményezte és Thurzó György nádor folytatta le, aki munkáját 1610 decemberében Báthori Erzsébet váratlan letartóztatásával kezdte meg. A per motivációit azóta is sokan találgatják; a fő indíték vélhetően a hatalmas Báthori-vagyon megszerzése volt, de sokat nyomhatott a latban Thurzó és a Báthoriak személyes rossz viszonya is. A letartóztatás után a királyi tábla vizsgálatot indított az asszonynak tulajdonított gyilkosságok ügyében, akit ezután haláláig egy befalazott szobában őriztek.

Erzsébet négy feltételezett bűntársát a királyi bíróság 1611 januárjában kínvallatás útján beismerésre kényszerítette, és máglya-, valamint pallos általi halálra ítélte, így aztán a vád hamar készen állt. II. Mátyás ugyanakkor nem akarta megkockáztatni, hogy a Báthori Erzsébet ellen indított perrel magára haragítsa a magyar arisztokráciát, ezért őt soha nem citálták bíróság elé, ehelyett haláláig a csejtei kastély egyik befalazott szobájában tartották. A grófné élete hátralévő négy évében senkivel nem tarthatott kapcsolatot, csupán ételt adtak neki, így aztán 1614-ben már elborult elmével érte őt a halál.

A 17. század második felében a rémtörténetek kedvelői tovább költötték a kísérteties históriát. Turóczi László jezsuita tudós, a századfordulón élt Rexa Dezső történész és még számos kutató nyomán Báthori Erzsébetből igazi szörnyeteget kreáltak, aki nem csak Csejtén, hanem valamennyi birtokán vérfürdőt rendezett. A populáris kultúrában Erzsébet a híres „kékszakállú herceg”, Gilles de Rais, valamint a Vlad Țepes havasalföldi vajda alakja nyomán megrajzolt Drakula női megfelelője lett, akinek életét filmen is feldolgozták. Báthori Erzsébet napjainkban nagy népszerűséget élvez a metálzenekarok és a számítógépes játékok alkotói körében is, ahol gyakorlatilag ugyanazt a toposzt használják fel, ami Turóczi feldolgozásában egykor megjelent.

Felmerül a kérdés, hogy a vádak mennyiben voltak megalapozottak; a történészek úgy vélik, hogy miután az eljáró hatóság motivációja anyagi jellegű lehetett, a felsorolt rémtetteket csupán a fantázia szülte. Bizonyíték van arra, hogy Báthori Erzsébet odaadóan gondoskodott szolgálóiról, iskolát működtetett, miközben szegény sorsú nőket és özvegyeket látott el. Erzsébet minden valószínűség szerint egy sanyarú sorsú, magányos vidéki özvegy volt, akiből, befolyása és gazdagsága folytán aztán minden idők egyik legkegyetlenebb gonosztevőjét kreálták.

Tarján M. Tamás (Rubiconline)