Még nem leltároztuk fel, hogy hány és mennyire hasznos, szinte halaszthatatlan eseményt akadályozott meg a koronavírus-járvány, mindenesetre örömteli, hogy a szabályok betartásával nemrég csak sikerült összehozni az első idei családtalálkozót. „A mi találkozónk ebben az esztendőben a 24. volt, és különleges, mert nem hívtuk ide a hasonló nevű, de más családfához kapcsolódó Juhász famíliákat, csak kimondottan azokat, akik a hajdúsági eredetű erdélyi Juhász család törzsfájához tartoznak s annak egy-egy tagjához kötődnek” – tájékoztatott Bóné Barnáné Juhász Mária barátosi református tiszteletes asszony.
Szükséges ilyenkor egy kis visszapillantás a família múltjába. Szerencsénk volt, mert a Juhász család tagja, a Budapest melletti Telkiben élő Juhász Márta (szül. 1974), a találkozón is jelen levő biológus egy cikkében (Trianon családunkban) részletesen ismertette, miként lett nálunk nevessé a jeles személyiségeket adó Juhász család erdélyi ága. Barabás Samu (1863–1948) ükapjával kezdi a família történetét. „A lelkipásztor, esperes és egyházi író 1907-től Kolozsváron élt. Ismert közéleti személyiség volt: iskolát, jótékonysági és társadalmi egyleteket hozott létre, folyóiratot alapított és szerkesztett. Az új román rendőrprefektusra volt bízva, hogy ellenőrzés címén félelemben tartsa azokat a polgári és egyházi vezetőket, akik nem menekültek a megcsonkított országba. Barabás Samut is rendszeresen zaklatták. Azt követelték tőle, hogy tegyen hűségesküt a román királyra, de ezt ő megtagadta. Folyóirata megjelenését betiltották, füzetes kiadványait elkobozták, hivatalában többször házkutatást tartottak, őt magát kihallgatásra rendszeresen berendelték. Egy alkalommal veréssel is fenyegették (...), 1919 őszén végül választás elé állították: vagy bukaresti internálótáborba viszik, vagy azonnal repatriál. Barabás Samu ez utóbbit választotta, és 1919 novemberében feleségével, tanítóképzős leányával és gimnazista fiával Magyarországra költözött. Nagyobbik leánya ekkor már (férjével, négy kicsi gyermekkel) Nagyenyeden élt, ő Erdélyben maradt. Barabás Samut több főember pártfogolta: azok, akik őt az erdélyi népszolgálatban társuknak tekintették. Amikor repatriált, Bethlen István menekültügyi miniszteri biztosként maga mellé vette. Ezt a feladatot egyrészt azzal érdemelte ki, hogy tábori lelkészi tapasztalatai is voltak. Másrészt közismert volt, hogy az 1916-os román betörés és a székelyföldi dúlások idején sokat tett a Kolozsvárra került székely menekült ellátásáért. (…) 1921-ben Kabára választották lelkésznek. Tizenöt éven át ott is kiemelkedőt alkotott.”
Az ő veje volt Juhász Albert (1881–1959) vallástanár, „egy kabai parasztcsalád gyermeke, aki 1910-től a nagyenyedi református kollégium tanítóképző intézetének lett vallástanára, aki Trianon miatt Erdélyben ragadt. Közel négy évtizeden át nevelte a tanító- és tanítónőjelölteket a nagynevű intézetben. Tudása, tanári elkötelezettsége, magas szintű erkölcsiséggel párosult pedagógiai érzéke mély benyomást tett diákjaira. Hűségét nemcsak Trianon, hanem a második bécsi döntés is próbára tette. Nagyenyed mint dél-erdélyi város 1940–45 között is Romániában maradt. Az egyház elszigetelt új gyülekezeti szervezetet alakított, mivel a határ átjárhatatlan volt. Nagyenyeden lelkészképző akadémiát hoztak létre a gimnázium épületében. Juhász Albertet is felkérték, így a tanítóképzőn betöltött feladatai mellett ezen a főiskolán több teológiai tárgyat is tanított.”
A Juhász család leszármazottjai, közel félszáz személy zömében Kolozsvárról és Magyarországról gyűlt egybe a barátosi rokonokhoz. Itt ismerkedett meg e sorok írója Dr. Juhász Tamás (sz. 1946) nyugalmazott kolozsvári református teológiai tanárral, rektor-professzorral, aki 28 éven át tanított háromszéki illetőségű teológusokat is. Többek között nagy elismeréssel említette s a mostani látogatása alkalmával személyesen találkozott egykori tanítványával, Beke Tivadarral, Zabola lelkipásztorával és feleségével, Beke Borókával. Munkásságának elismeréseképpen 2002-ben a Magyar Köztársaság Kulturális Minisztériuma Károli Gáspár-díjjal tüntette ki, 2005-ben a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara a doctor honoris causa címet adományozta neki, 2011-ben pedig átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje rangos kitüntetést.
Juhász Tamás tanár édesapja, néhai dr. Juhász István (1915–1984) lelkész teológiai professzor volt, 38 éven át oktatott egyháztörténelmet a Kolozsvári Protestáns Teológián (1945–1983), édesanyja pedig Tavaszy Mária (1916–1979), a filozófus és teológiai tanár Tavaszy Sándor lánya volt.
Néhai Juhász István professzor lánya, Juhász Mária (sz. 1954) nyugalmazott angol–magyar szakos tanár Bóné Barna helybeli református lelkipásztor felesége, a barátosi gyerekek „tanár nénije”, az idei találkozóra érkező Juhász nemzetséget fogadó tiszteletes asszony, dr. Juhász Tamás testvérhúga. Nem célunk és helyszűke miatt sem tudnók bemutatni a találkozón jelen levő család fiatalabb tagjait.
A találkozón ismertük meg dr. Juhász Pált (sz. 1944), a budapesti Corvinus Egyetem Kommunikáció és Szociológia Intézete Szociológia és Társadalompolitikai Tanszékének nyugalmazott tudományos munkatársát, Bónéné Juhász Mária unokabátyját, valamint dr. Juhász Lászlót, aki Magyarországon a 2018-as év orvosa. Sajnos, a család legidősebb tagja, Vidovszky Ferencné Juhász Márta, aki most lépett 100. életévébe, korára való tekintettel első alkalommal hiányzott a találkozóról, pedig tavaly három gyermekével is tiszteletét tette.
Az illusztris vendégek elsőként a néhai Damó Gyula (1933–2019) tanító és helytörténész által alapított kisborosnyói magyar történelmi emlékparkkal ismerkedtek. Örömmel láttuk, hogy gondos kezek vigyáznak a parkra, Székely Róbert helybeli református lelkipásztor pedig elmondta, hogy az egyházközség hivatalosan is átveszi az emlékparkot a községtől, gondozásáról az egyházközség és Bartha Árpád megyebíró gondoskodik továbbra is.
A találkozó résztvevői a továbbiakban Zágon értékeivel-emlékeivel ismerkedtek, megtekintették a Mikes Művelődési Központot, Csomakőrösön a Kőrösi Csoma Sándor-emlékkiállításon a „nagy vándorról” készült rövidfilmet, mely már azért is fontos mozzanat, mert a nagyszámú vendég között sok fiatal és iskoláskorú gyerek is jelen volt, többek között olyanok, akik első alkalommal látogattak el Erdélybe, Háromszékre. Zabola páratlan értékű műemlék erődtemplomát Beke-Kristó Boróka lelkipásztor mutatta be. Ismerkedtek Kézdivásárhely felette érdekes és változatos várostörténetével és a székely konyha ízeivel is.
