Farkas Réka
Romániában már megszokhattuk: az összes politikai alakulat csak addig kardoskodik a decentralizációért, amíg ellenzékben van, hatalomra kerülvén minden igyekezetük a döntéshozatal központosítására irányul. A liberális kormányt is csak a koronavírus-járvány kényszerítette rá, hogy eresszen valamelyest a gyeplőn, ám egyelőre még nem egyértelmű, hogy valóban a döntéshozatal jogát engedték át, vagy csupán a felelősséget hárítják. Mert úgy tűnik, a helyi döntések meghozatala továbbra is akadályokba ütközik.
Nagyon jól hangzott egy héttel ezelőtt Klaus Iohannis nyilatkozata, mely szerint a megyei vészhelyzeti bizottságok dönthetnek majd arról, hogy a fertőzöttek számának függvényében egy-egy településen melyik forgatókönyvet alkalmazzák iskolakezdéskor a három bejelentett közül. Zöld, sárga és piros terveket vázolt, ám egy hét elteltével sem tudunk ennél többet, pedig már csak egy hónap van az új tanév kezdetéig. Annyi derült ki, hogy az egészségügyi minisztérium egységes szabályozást készít arrra, hogy – a legkedvezőbb esetben – milyen feltételeket kell majd teljesíteniük az intézményeknek, hogy szavatolni tudják a diákok biztonságát, ám ez a dokumentum mindmáig nem látott napvilágot. Így a legjobb szándékú polgármesterek, iskolaigazgatók sem tudják, milyen feltételeknek kell megfelelniük majd az osztálytermeknek. Falvakon többnyire kevesebb a gyermek, de a pénz is, lehet nagyobb a tér a távolságtartási szabályok alkalmazására, de kisebb az anyagi fedezet a megfelelő kialakításra, és vészesen fogy az idő is. Városokon sok a nagy és zsúfolt iskola, elenyésztek vagy más rendeltetést nyertek a gyermekhiány miatt elnéptelenedett, bezárt lakótelepi intézmények, szinte lehetetlen a meglévők biztonságossá tétele, főleg hogy nem is tudni, mihez kellene igazodni.
Elvileg megtörtént tehát a decentralizáció, de az elvárások központosítottak, a bukaresti döntések késnek, és nem hallani arról, hogy pénzt is rendelnének mindehhez. Így tehát nehezen elképzelhető, hogy alkalmazható lesz a legderűlátóbb, zöld forgatókönyv.
A félig vagy teljesen online oktatás pedig még annyira sem, hisz sem az eszközök beszerzésére, sem a megfelelő internethálózat megteremtésére, de a tanárok képzésére sem figyelt a minisztérium, fél év sem volt elegendő, hogy úgy-ahogy előkészítsék. Állítólag 200 ezer táblagép megérkezik szeptember 10-re, de ez csak töredéke a szükségesnek, a tavasszal készült felmérések szerint eszköz hiányában majdnem egymillió diáknak nem volt lehetősége csatlakozni a távoktatáshoz. A tanárok felkészítését pedig televíziós műsorokkal képzeli el a minisztérium, félórás gyorstalpaló tanfolyamokat közvetítenek majd augusztus 26-tól – ígérik, bizonyára csak románul, hisz Romániában élünk... Hogy ez mire lesz elég, az talány.
Leosztotta tehát a feladatok nehezét a bukaresti kormány, ám képtelen tejesíteni mindazt, ami rajta múlik, ami kötelessége lenne. Decentralizáció történik, jó román módra: ők mossák kezeiket, a balhét pedig vigyék majd el a helyi hatóságok.
