Helyek bűvöletében, kötöttségében vagy fogságában élünk. Kis Béla művészi perspektívája a világ korlátlan lehetőségeit kutatta, de életét igazán Kelet-Európa, Erdély és Sepsiszentgyörgy determinálta. Tanárként is itt, Sepsiszentgyörgyön, a Mikóban volt otthonos, ennek a helynek a szelleme ihlette és táplálta.
A hely szelleme a Mikóban nem csak a 160 éves hagyomány, hanem a genius szó másik jelentéseként is értelmezhető. Kis Béla nyitott elméjű tizenéveseket tudott esztétikai értékek felé irányítani úgy, ahogy csak a legjobb tanárok tudják. Két évvel ezelőtti gyűjteményes kiállításán döbbenten álltam monumentális festményei előtt, keveset tudtam róluk. Ez az alkotó egyik területe volt csupán. Az iskolában szerintem ehhez mérhető értéket köszönhetünk neki. A rajzórák, dzsesszaudíciók, színház, film, ikebana eszközeivel művészi ízlést alakított, értő befogadást fejlesztett, és a tehetséges diákokat segítette, ha ezen a területen akartak tovább fejlődni. Sztalker volt és művész, aki a legfogékonyabb korban tudta alakítani a gyerekeket.
A hely mint hangulat... A Mikó tanárijában rohannánk órára, de egy pillanatra megfog a virágrendezés a középső asztalon. Mellette különleges szendvicsek, és Béla egzotikus illatú teát tölt a bögrékbe. Az élet performance, a művész határozott ecsetvonással vezeti a vonalakat, amelyek az egyszerű szemlélőnek is élményt nyújtanak.
A hely szelleme örömteli, eredményes munkára ösztönözte Kis Bélát. Amit az évek során tanárként alkotott, az immár maga is a hely szellemének gazdag örökségévé vált.
Fazakas Ágnes
