Nem dicsérni jöttünk – mondta a temetésen egyike a tisztelendő uraknak. És mégis… Az egész állategészségügyi társadalom, nemcsak Kovászna megyéből, hanem sok más megyéből is, mély megrendüléssel vette tudomásul, hogy kollégánk, barátunk, dr. Páll Andor tragikus hirtelenséggel távozott közülünk.
A jászvásári egyetemen négy évig szobatársak voltunk. A szobában emeletes ágyak lévén, a fölöttem levő szélén már a 70-es évek végén, 80-as évek elején sokszor tervezte a jövőt. Már akkor álmodozott valami vállalkozás kialakításán, amely szakmához, emberekhez kötődjön. Azokban az években megismertük emberségét, emberszeretetét, segítőkészségét. Tervezgette és kis lépésekben gyakorolta az állatokkal és állati termékekkel való kereskedést. Néha figyelmeztettem: Andor, kellene tanulnod, mert holnap vizsgád van. Jó, csak még kiszámolom, hogy ha levágok két disznót és a húsukat eladom, abból mennyi kávét tudnék venni – válaszolta. Nem mintha valaha is kellett volna tanulásra buzdítani. Sokszor akkor is tanult, amikor mi, többiek már lefeküdtünk, és vizsgáit mindig sikerrel letette.
A megye állategészségügyi társadalmára Páll Andor személyisége örökre rányomta a bélyegét. A Toro-Impex vágóhíd és húsfeldolgozó, majd később a bölöni és a lemhényi sertésfarm mindig sikeres vállalkozás volt. Állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági szempontból, szakmailag mindig a megye büszkesége volt. Úttörő a szakmában. Mert vállalkozni, nagyokat álmodni és álmait megvalósítani. Ugyanakkor számos embernek, sőt, kollégának adott kereseti lehetőséget.
Andornak sajátos stílusa volt. Ahogyan beszélt az emberekkel, kollégákkal, üzlettársakkal, az anélkül, hogy sértő lett volna, mindig emberségesen kifejezte: mit lehet és mit nem, de legtöbbször, ha tehette, mindig segített.
A Kovászna megyei állategészségügyi társadalom hatalmas személyiséget veszített el vele. Sokat tudnánk írni, mondani dr. Páll Andor tevékenységéről, de a fájdalom belénk fojtja a szót, lelkünkbe örök helyre helyezte Őt! Bár sajnos személyesen már nincs alkalmunk ezt kifejezni, de most utólag ki szeretnénk mondani: Köszönjük, Andor barátunk, mindazt, amit érettünk tettél! – és a család, a közeli kollégák jól tudják, ezek nem üres szavak, hanem igenis, valós jelentésük van. A megyei állatorvosi igazgatóság és az Állatorvosi Kamara együttérzését fejezi ki a gyászoló családdal.
Isten veled, Andor, drága barátunk! Nyugodjál békében!
Dr. Sikó-Barabási Sándor
igazgató-főállatorvos
