A csiperke népi gyógyításban való felhasználása szintén ismert népünknél. A dunántúli Cserszegtomajon a fulladásos fehérgombát áztat pálinkájába. Válinál a hurutos vízben felfőzött pecerkegomba (Agaricus vagy Psalliota campestris) levét issza. Ismert még a sárguló csiperke (Agaricus xanthoderma) fej gombásodása elleni felhasználása Mátészalkán.
Általában nehéz ételnek tartanak minden gombát: ez valójában túlzás. Viszonylag könnyű ételnek számít a csiperke. Nehéz például a sárga rókagomba. Az általában előzetesen nem forrázott gombák közé tartozik a kucsmagomba, őzláb, galambgomba mellett a csiperke is.
Árusítható és kimondottan keresett gomba volta ellenére a jelenlegi romániai törvények működésképtelensége miatt a piacokon csak feketén, illetve a piacok mellett, esetleg házalva árulják. A termesztett csiperke azonban Romániában is gond nélkül árusítható.
A magyar nyelvterület legnagyobb részén, ha gombára gondolnak az emberek, elsősorban a (réti vagy termesztett) csiperke jut eszükbe.
Tréfák, anekdoták, találós kérdések is kapcsolódnak a csiperkéhez.
– Ebbe a nedves lakásba költözzek be, ahol penészgombák tenyésznek a falon?!
– Hát mit gondolt? – kérdi a háziúr érdekeit képviselő házmester. – A rongyos kétezerért sampinyongomba kéne?
A találós kérdések közül több is ismertségét húzza alá. Fehér egyház egy lábon áll, mi ez? (Kolozs megye); Fejér ëgyház ëgy lábonn áll. (Gyergyó); Fejéregyház félábon áll. (Mezőség); Hófehér vár, / Egylábon áll. (Bihar); Kerek, mint a malom, fehér mint a hattyú? (Szeged vidéke) Székelyföldön közismert a rendőr gombának nevezése (mert oly szapora, oly sok van belőle felénk!), kevésbé ismert, de van, hogy a fehér sapkás közlekedési rendőrt csiperkének titulálják.
Összegzésképp elmondhatjuk: a csiperkék azon kívül, hogy a legtipikusabb gombának tekinthetők, általában – és nálunk, magyaroknál is – a legnépszerűbb gombák közé tartoznak, gazdag a hozzá kapcsolódó néphagyomány az egész magyar nyelvterületen. Elnevezéseik nagyobb tájegységek esetében azonosak csupán. Síkvidéken és hegyvidéken egyaránt ismerik, szedik, eszik, s csak a szabályt erősítő kivétel az, hogy van, ahol nem tartják ehetőnek.
Zsigmond Győző