Azután, hogy Borisz Jelcin orosz elnök 1991-ben eltávolíttatta a Kremlből Lenin minden nyomát, könyvtárát átszállították a Moszkvától ötven kilométerre levő Gorkijba, ahol élete utolsó hónapjait élte. A két könyvtárból akkor lett egyetlen, 8450 kötetes gyűjtemény, amely valójában 10 686 darabból állt — csakhogy a katalógusban továbbra sem szerepeltek azok a könyvek, amelyeket annak idején cenzúráztak.
A ,,tiltott olvasmányok" közé tartoztak Trockij, Buharin, Rikov írásai. Mostantól azonban, hála Alekszandr Szavinov levéltáros munkájának, a katalógus teljes — írta a Corriere della Sera olasz napilap. A tartalmilag is gazdag könyvtárban megtalálhatók a szépirodalom klasszikusai, a filozófia, a közgazdaságtan nagyjainak írásai, a politikai irodalom és a kor gazdasági problémáival foglalkozó szakirodalom is. Lenin a könyvek nagy részét eredeti nyelven olvasta.
,,A forradalom atyjának" egyik első beszerzése egy 1842-es kiadású Dante: Isteni színjáték volt. Csehov példájára ő is mindig magával vitte utazásaira. Kedvelt olvasmánya volt Edmondo de Amicis A szeretet birodalmában és Alessandro Manzoni A jegyesek című regénye. Érdekes, hogy más kiadványok mellett előfizetett az 1876-tól megjelenő milánói lapra is, figyelemmel kísérte az olaszországi eseményeket.
A filozófiai tárgyú írások között említésre méltó Oswald Spengler: A Nyugat alkonya, A gépek civilizációjának virágzása és alkonya, valamint Gustave Le Bontól A tömegek lélektana. Ez utóbbi munkát később Hitler és Mussolini is behatóan tanulmányozta. Platón, Feuerbach, Darwin mellett helyet kapott könyvei között az Újtestamentum 1919-es orosz kiadása is. Lenin sokat olvasott Pál apostolról, akit a keresztény egyház igazi alapítójának tartott. E művek mellett azonban ott volt Holbach A természet rendszere című műve is, az úgynevezett ,,ateista biblia". Utolsó olvasmányai közé tartozott Jack London: Az élet szerelmese, valamint Gorkij Egyetemeim című önéletrajza. Ezek a könyvek ma is ott fekszenek íróasztalán szemüvege és egy papírvágó kés társaságában.
