Azt hinné az ember, azért növelik a heti mozgásóraszámot, mert az egészséges, ráadásul az ifjúsági és sportminiszter a járványhelyzetre hivatkozik e tekintetben, amiről azt gondolnánk, a szabadban (hisz többnyire csak ott engedélyezett, tornatermekben csak korlátozottan) végzett sportolás erősíti az immunrendszert, jót tesz a testi, lelki, szellemi felfrissülésnek. Ehelyett a tárcavezető még a Román Olimpiai Bizottsággal is egyeztetett annak érdekében, hogy a testnevelő tanároknak legyen lehetőségük – ha kell – online megtartani az órákat.

Erre mondják, hogy megáll az ész és kukorékol. Mire jó, ha a gyermek ahelyett, hogy a szabadban futkározna, rúgná a bőrt, pattogtatná a labdát, még több időt tölt a számítógép előtt, aminek egy részét minden bizonnyal nem a feladott feladatok megoldására szánja? Éppen most kell előállni ilyen badarsággal, amikor teljes gőzerővel a fizikai jelenlétet kellene biztosítani az iskolákban? Kinek érdeke, hogy folytatódjék a virtuális oktatás? Az illetékesek nem látják, hogy a bezártság, az online elbutítás milyen károkat okoz a jövő nemzedékében? Vagy éppen ez a szándék?

Nos, erre a szűklátókörűségre nincs magyarázat. A járványügyi helyzetet sok mindenre ki lehet használni, többek között a félelemkeltésre, bizonyos csoportok érdekeinek kiszolgálására, de ennél sokkal fontosabb lenne a józan gondolkodással megszervezett védekezési stratégia, amelynek óhatatlanul része, hogy a lakosság minél egészségesebb, ellenállóbb legyen a betegségekkel szemben. Legyen szó fertőző kórokozókról vagy egyéb betegségekről. Ha nem ebbe az irányba haladunk, félő, hogy nem a koronavírus okozza a legtöbb kárt, hanem a döntéshozók.