Pedig ez lett volna elsődleges céljuk, Ciolacu saját pártelnökségét bebiztosítandó indította el a folyamatot, amely reményei szerint valamennyivel felsrófolta volna az egykor szebb időket megélt párt történelmi mélypontra süllyedt támogatottságát. Nem jött össze, így csak egy újabb gusztustalan játéknak lehettünk tanúi.

Volt itt fenyegetés, szavazatvásárlás, zsarolás, egyik és másik oldalról is, de mindig az a meggyőzőbb, akinek kezében a hatalom és zsebében a kincstár kulcsa. Akadt félrecsúszott taktikázás is, ám az biztos, ahogyan elsült a dolog, az nem válik a szociáldemokraták dicsőségére. Bárhogy csűri-csavarja a szót pártelnökük, aki reggel még ugyancsak magabiztosan nyilatkozott, hiába magyarázza, hogy nem vallottak kudarcot, mert sor sem került a szavazásra, az ülés felfüggesztése utáni zavarodottság jelzi, erre nem számítottak, és a következő napok döntésével próbálják majd menteni, ami még menthető.

Ez az ócska színjáték azonban arra jó volt, hogy ismét felvillant a román politikai osztály igazi arca, és újból sikerült lejáratnia magát a parlamentnek. Hiába igyekeztek arról meggyőzni minket, mily fontos intézménye az államnak, mekkora szükség van rá, hogy a valós demokrácia kiteljesedjék, láthattuk: ez elméletileg bizonyára igaz, de akik most belakják, sem tiszteletet, sem megbecsülést, sem hitelt nem érdemelnek. Könnyedén eladják magukat egy újabb mandátumért, gond nélkül pártot váltanak, s ha jó árat kínálnak, beteget jelentenek, vagy csak lelépnek a földgömbről és a süllyedő hajóról. A liberálisok pedig ugyancsak nem finnyásak, bár ellenzékben ők is hangosan ágáltak a pártváltások ellen, most keblükre ölelnek szinte bárkit, aki odakívánkozik. Volt, akiket darabra vásároltak meg, másokat tömbben, lásd az RMDSZ-t, amely az „egyenlő távolságtartás” elvét hirdetve, Nem a mi harcunk! felkiáltással, a liberálisoknak kedvezve szintén távol maradt a hétfői ülésről. Pedig Kelemen Hunor az elmúlt napokban többször ostorozta Ludovic Orban kabinetjét, de úgy tűnik, egy miniszteri látogatás Székelyföldre, némi pénz és majdani kormányzati részvétel ígérete nagyon meggyőző tud lenni.

Ki bukta a legnagyobbat a tegnapi igyencirkuszon? Egyértelműen a szociáldemokraták, ám az, ami történt, nem válik a liberálisok és a többi parlamenti párt dicsőségére sem. Hamarosan ismét a szavazatainkat kérik, a jelenlegi képviselők, szenátorok többsége folytatná az ilyen és hasonló üzelmeket a következő négy évben is. Értünk, a népért – amint szeretik hangsúlyozni.