Csodák nincsenek, de a természet olykor csodálatos dolgokat művel. Például, hogy a meggyfa augusztus végén virágozzék. Ilyent, mondják a kertészek, nemcsak nem láttak, de nem is hallottak.
A most virágzó meggyfa ezelőtt bő hónappal még nagy koronájú, dús termésű fa volt, kicsit elöregedett, de azért szép, hólyagos meggyet adott. A szüret után a gazda – mert amúgy útban volt kertjében – levágta koronáját, azzal az elgondolással, hogy majd ősszel kiássa a törzset is, ez utóbbi műveletet ugyanis a meggyfa esetében érdemes nagy körültekintéssel végezni, hiszen ez a fajta gyümölcsfa a mélyen benn maradt gyökerekből is képes kihajtani. A nagyjából fejmagasságban levágott, ágaktól lecsupaszított törzs tehát ott maradt a földben, és mert a fa nagyon akart élni, a rejtett rügyekből elkezdett ágakat növeszteni. Az egyik ilyen friss hajtáson nyíltak ki pár napja a virágok.
Két kertészt is megkérdeztünk, mit tudnak mondani e kései virágzásról (a meggyfa ugyanis az egyik legkorábban virágba boruló gyümölcsfánk, fehér szirmú virágai májusban nyílnak ki). Mindketten értetlenül álltak a természet e furcsasága előtt, egyikőjük azt ajánlotta, a gazda szakítsa le a virágokat, mert ártanak a fa fejlődésének. De mert a törzs amúgy is kikerül hamarosan, a gazda úgy döntött, meghagyja a virágokat, hátha még ősszel friss meggyet szüretelhet.
