Szombaton délután a református templomban a kolozsvári Schola Gregoriana Monostorinensis hangversenyét hallhatták az érdeklődők, latin és magyar nyelvű, magas művészi szinten előadott, 1200—1300 éves gregorián énekeket.

Tegnap délelőtt Páljános József bikfalvi kántortanítóra emlékeztek halálának huszadik évfordulóján. A református templomban Sánta Imre tiszteletes úgy fogalmazott, hűséggel és odaadással végezte tanítói és egyházi szolgálatát, Bikfalva apostolának nevezve őt. Ráduly Józsefné Kuti Irén — tanítónőként 45 évvel ezelőtt váltotta a katedrán — azt mondta: a néhai tanító népnevelőként az egész falu példaképe volt. Kerezsi János, a megemlékezést kezdeményező Bikamakk Kulturális Egyesület elnöke szerint Páljános Józsefet szigorú, de igazi magyar emberként tisztelték a faluban. Igen sokoldalú volt, szemléltető eszközöket készített, csillagászattal foglalkozott, távcsövet készített, énekkart vezetett. Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató az egykori háromszéki közművelődést meghatározó tanítókról beszélt, akik ,,áldozati nemzedék" tagjaiként tudták, nem szabad selejtet kiengedni az iskolakapun; ők voltak azok a régi jó oskolamesterek, akik nem ingáztak, hanem helytálltak, és meghatározták a település művelődési, társadalmi életét. ,,Szegény volt, de sokakat gazdagított" — zárta előadását.

A református istentisztelet után megkoszorúzták Páljános József (1902—1987) sírját, majd az iskola falán leleplezték napóraként is szolgáló, szimbolikus elemek sokaságát hordozó emléktábláját, melyet Kerezsi Nemere képzőművész készített.