Nem a dokumentumba foglalt, nagyon súlyos megállapításokon buktak ki a liberálisok, ezúttal Cristian Adomniţei tanügyminiszter úr, hanem azon, hogy Mircea Miclea és csapata tavasszal ennél részletesebb és alaposabb jelentést készített a tárcának — kivéve az egyetemi képzést —, s most az elnök kérésére azt az anyagot szintetizálták s adták el, úgymond a második megrendelőnek. A minisztérium azt a négyszáz oldalas jelentést hasznosítani kívánja, az ősszel annak szellemében fogant törvénytervezeteket készül letenni a parlament asztalára, tehát az elnöki kutatócsoport csak azt mondatta fel Traian Băsescuval, amit tárcája már hónapok óta tud — fejtegette a miniszter, s nem mulasztotta el, hogy egy-két mérgezett nyilat is kilőjön az államfő irányába. Például: köszöntjük a pedagógusok nagy családjában, államelnök úr — mondta a harmincas, tanügyben egy órát sem dolgozó liberális politikus, vagy: reméljük, a tanügyre vonatkozó törvényeket majd kihirdeti, nem jutnak azok a nyugdíjtörvény sorsára. Mintha az államfővel való bakalódás és nemtelen versengés mindennél fontosabb lenne. Hogy sok volt miniszter és oktató túlzónak találta a jelentést, hogy nem ismerték el: a hazai tanügy — az óvodától az egyetemig — gyökeres átalakításra szorul, az bűnrészességükkel is magyarázható. A maguk idejében alig tettek valamit az oktatás korszerűsítéséért. Ám a tények magukért beszélnek, a hazai tanulók felkészültsége és tudása messze a nemzetközi átlag alatti, ezt bizonyítják a nemrégiben elvégzett szövegértési és matematikai tesztek. Gond, hogy a tanintézmények jó része 1970 előtt épült, így nem felelnek meg a jelenlegi előírásoknak. S ami a legsúlyosabb talán: a hatalmas — Európában páratlan — lemorzsolódás, valamint a falusi és roma származású gyermekek hátrányos helyzete. Nagyon lemaradt Románia, munkaképes lakosságának mindössze tíz százaléka végzett egyetemet. A tudásalapú társadalom, melyről oly sokat regélnek, de melyért oly keveset tesznek, éppoly messze van tőlünk, mint az anyagi jólét és biztonság.