Pontosabban, helyi szinten mandátumvesztéssel jár, ha egy tanácstag, polgármester jobbra váltaná azt a politikai alakulatot, melynek színeiben megválasztották, de a képviselők, szenátorok azt tesznek, amit akarnak. Olyan is akad közöttük, aki már öt pártban is szerencsét próbált, s most, a választások előtt ismét valamelyik régi lóra vált, mert az tűnik befutónak.

Pár évvel ezelőtt a liberálisok sírtak-ríttak, hogy elcsábítják embereiket, most ők teszik ugyanazt, úgy, hogy közben mintha kezeiket is mosnák, senki nem vállal felelősséget az elvtelen eljárásért. Klaus Iohannis államfő, az erkölcscsősz, aki keményen rádörög az SZDP-re minden általa tisztességtelennek tartott lépésért, saját pártjával igencsak elnéző. Mondogatja ugyan, hogy nem tetszik neki ez a folyamat, de hirtelen függetlenné válik, s hangsúlyozza, nem szólhat bele, hogy egy párt kit tesz a listájára. Ludovic Orban pártelnök úgy tesz, mintha semmiről sem tudna, ejnye-bejnyézik néha, vagy kikéri magának, hogy miért csak az ő pártjára mutogatnak. Minden alkalommal elítéli eme praktikát, ám nehezen hihető, hogy tudta nélkül vált liberális jelöltté több mint 135 eddig szociáldemokrata polgármester, és beleegyezése nélkül szippantaná fel pártja az SZDP-s képviselőket, szenátorokat, olykor a még vállalhatatlanokat is. A piszkos munkát persze nem ő végzi, a bizalmatlansági indítvány szavazása előtt sem ő hívta meggyőző kávézásra az ellenfél embereit, hanem a kormány főtitkára. Eredményesen, mert a majdani újabb mandátum reményében többen távol maradtak a hétfői voksolásról, mely így kvórum hiányában elmaradt, s van, aki közülük már másnap át is ült a liberálisok padsoraiba.

A polgármesterek arra hivatkoznak, muszáj a hatalom oldalán állniuk, mert másképp nem jutnak pénzhez, támogatáshoz, semmit sem tudnak tenni azért a közösségért, amely bizalmat szavazott nekik. Kicsiben mindez nálunk, magyaroknál is tetten érhető, ugyanezen érvek mentén csatlakozott az RMDSZ-hez számos, korábban ellenzéki elöljáró, aki pedig következetes maradt, az meg is tapasztalhatta eredményét.

Minden bizonnyal valahol az eredeti román demokráciában keresendő a kulcsa ennek az egyetlen civilizált államban sem tapasztalható folyamatnak. No, meg a jelenbe ivódott múltban, ahol a korrupciót és a politikai erkölcs hiányát elfogadható, szükséges rossznak tekintették. Amíg marad a központosítás, amíg az éppen aktuális felső vagy alsóbb (megyei) hatalom dönthet minden pénz elosztásáról, fejlesztésről, nem várható változás. És amíg eme hatalom birtokosai cseppnyit sem hajlandóak engedni mindenhatóságukból, kénytelenek leszünk beérni álságos és hiteltelen rosszallásukkal. Mert minden marad a régiben…