Most az újságírók nekiestek és mindenféle bosszantó kérdésekkel bombázták, főleg olyanokkal, amelyek tulajdonképpen az ő pártját és az ő kormányát támadták. Iohannis meg a koronavírus-járvány elkerülése végett használatos módszert alkalmazta: sűrűn mosta kezeit. Ilyen, ha mindenható akarsz lenni, akkor mindenről téged kérdeznének, mert az emberek és az újságírók azt hiszik, hogy mindenben te vagy az illetékes elvtárs. Nyilvánvaló, hogy Iohannis is csak a sikereket vállalná fel, a kudarcokért szeretné, ha más vinné el a balhét. Pedig nincs mitől tartania, mert hacsak nem változtatja meg az alkotmányt, újabb mandátumra nem jogosult, pedig kár, mert akkora gyakorlatra tesz szert, hogy megérdemelné. Úgy lehetne venni, hogy ez első öt év ne számítson, mert azalatt nem a saját pártja és kormánya uralkodott, mint most, és ahogy ő reméli, még négy évig az ő kormánya lesz hatalmon, és meg tudja valósítani azt, amit mostanig nem sikerült, mert az ellenséges kabinetek akadályozták benne. Nem sikerült magvalósítania a Művelt és a Normális Romániát sem. Ráadásul most a járvány miatt a normális Romániától még távolabb állunk, amit a járványra lehet kenni. A Művelt Romániát is nehéz lesz, mert most azt kezdték fontolgatni, hogy az iskola ne kezdődjön meg szeptember közepén, hanem csak október elsején. És ha azt is elhalasztják, és egyáltalán nem kezdődik el?

No de térjünk vissza a szemtelen újságírók pofátlan kérdéseire. Azt kérdezték tőle, hogy kedvenc kormánya szállítási miniszterének, Lucian Bodénak nem kellene-e lemondania, mivel az autó, amelyben utazott, közlekedési balesetet okozott, akárcsak korábban (2015. október 2-án) a szociáldemokrata kormány belügyminisztere, Gabriel Opreáé, amikor autójának (amelyet nem ő vezetett) felvezető motorbiciklise halálos balesetet szenvedett. Az akkori miniszternek a karrierjébe került az eset. Most az történt, hogy az autó, amelyben Lucian Bode utazott, semmilyen közlekedési szabályt be nem tartva (sebesen hajtva és átlépve a záróvonalon) szembehajtott egy szabályosan közlekedő lengyel házaspár járművével. De az elnök szerint most a miniszternek nem kell lemondania. A baleset kapcsán szerinte legalább két következtetést le lehet vonni. Az egyik a közmondásos: lassan járj! A második az, hogy fejleszteni kell az infrastruktúrát. Magyarul: autópályák kellenének. A közlekedési miniszter pontosan ezen ügyködött, és nagy hirtelen át is adtak öt kilométernyit Bors és Bihar között. Visszautazva Bukarestbe, amikor a baleset történt, nagyon fáradt volt, elaludt a szirénázó autóban, és nem tehet róla, hogy katonai rangban levő (őrző-védő) sofőrje szabálytalanul vezetett, pedig ő elalvása előtt megmondta neki, hogy csak este nyolcra kell a kormányhivatalba érnie, úgyhogy a szabályokat betartva is odaérhettek volna. A balesetben nem halt meg senki, ezek szerint nem nagy ügy az egész.

A párttagvándorlással kapcsolatban feltett kérdésre válaszolva, természetesen rettenetesen elítéli azt. Errefel pofátlanul megkérdezték, hogy akkor miért toborozzák kedvenc liberálisai magukhoz a szociáldemokratákat. Amire azt válaszolta, hogy pártja majd, valószínű, egyre jobban figyelembe fogja venni az ő véleményét (!). (Arról nem szólt, hogy előbb elcsábítják, akit lehet.) Másik kellemetlen kérdés az volt, hogy ha a rendőrség főnökét le kellett cserélni, mert alvilágiakkal találkázott, akkor a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség főnöknőjét, Giorgiana Hossut nem kellene-e lemondatni, hisz ő minden este találkozik kedves férjével, akinek korrupciós ügyek (befolyással való üzérkedés, megvesztegetés stb.) miatt a korrupcióellenes ügyészség kérte elítélését. (Hát szegény asszony tehet róla, hogy szélhámos a férje?) Régebb, az ellenséges kormányzás alatt mindig személyesen követelte a leváltást, ilyen esetekben, most várja, hogy az igazságügyi miniszter kérje, s akkor ő is megfontolja majd, mert ő egy megfontolt ember.