A hétvége óta szinte megállás nélkül érkeznek a csepegtetett információk, amelyek egy dologra kétségtelenül alkalmasak, hogy még jobban összezavarjanak pedagógust, szülőt, nagyszülőt, annak kapcsán, hogy mi is várható hétfőtől, illetve az elkövetkező hetekben. Miközben az oktatási tárca és annak vezetője, Monica Anisie folyamatosan azt próbálja elhitetni, hogy mennyire ura a helyzetnek, és más minisztériumokkal karöltve megtalálták a bölcsek kövét, ami a biztonságos tanítást illeti, a másik oldalon csak gyűlnek és gyűlnek a kérdések, az első vonalban álló tanítók, tanárok sötétben tapogatóznak legyen szó a tananyag leadásáról, vagy éppen a rájuk bízott gyermekekkel való kapcsolatról, ideértve a felvigyázás és fegyelmezést is. A miniszter asszony válasza pedig igen egyszerű: minden szervezés és fegyelem kérdése, azaz, mi a keretet megadtuk, tessék tartalommal feltölteni. Azt természetesen már nem teszi hozzá, hogy ez a keret négy nappal a kezdés előtt még mindig igencsak foghíjas és zavaros.

Az egész tanévkezdés körüli káoszról akaratlanul is egy régi mondásra gondolhatunk: fogjuk meg és vigyétek. Monica Anisie és csapata, illetve a kormánypalota más irodáiban üldögélő kollégái azon túl, hogy végre-valahára, becsületes késéssel megszülték a különböző előírásokat, melyek révén remélik, hogy a járvány nem szabadul majd el a tanintézetekben is, a gyakorlati megvalósítást illetően már szívesebben hátrahúzódnának, és hagynák, hogy mindenki oldja meg helyben, ahogyan tudja. Tanácsokat természetesen adnak, mert az ingyen van, de ezekből már most nem kérnek az érintettek, mert csak tovább növelik a zűrzavart, amibe természetesen nemcsak az oktatókat sikerült belerángatni, hanem a szülőket is. Mert nem elég, hogy utóbbiak jogosan aggódhatnak azért, hogy miként bírja ki majd csemetéjük az előírt és elvárt vasszigort, amint azért is, hogy egészségesen tér-e haza nap mint nap, ott vannak még a további ellentmondásos szabályok, mint a gyermekek egészségi állapotának felméréséről szólók, vagy éppen az igazolások és más szükséges papírosok körüli kálvária (kell, nem kell, mégis kell), hogy csak kettőt említsünk.

A koherens, időben hozott, a valósághoz legalább közelítő döntések veszélye tehát ismét nem fenyeget, de legalább súlyos mondatokból nincs hiány. Tegnap Klaus Iohannis államfő is előkapott párat, kimondva: ez a tanévkezdés nagyon más lesz, de elengedhetetlenül szükséges. Akkor is, ha furcsán hangzik, részben igazat kell adnunk: ennyire kilátástalan, fejetlenségtől terhes, émelyítően keserű szájízt hagyó, sűrű ködben való tapogatózáshoz hasonlítható tanévkezdésre rég volt példa, a káoszért pedig aligha okolható kizárólag a járvány.