FÁBIÁN MATILD, Sepsiszentgyörgy. A nagy kampányban úgy belefeledkeztünk, hogy már észre sem vesszük a környezetünket, pedig van elég bosszantó apróság is. Például a kisstadion állapota, ahol már évek óta csak építkeznek, de nemigen haladnak, az idén pedig le is álltak. Hogy mikor lesz belőle valami, nem tudni, pedig az egykori nyári színház a járvány idején jó helyszíne lett volna mindenféle előadásnak, amelyet zárt térben nem lehetett megtartani... Szóval, az építés leállt, mert nincs pénz. Ezt meg lehet érteni, de azt nem, hogy miért nem szedték össze a sok szemetet, tették rendbe a helyet, mielőtt lezárták.
Az ember a munkahelyét tisztán hagyja, s ha ő nem, van a városban köztisztasági vállalat, illetve szociális segélyezett, aki takarítson. Vagy hivatal, aki büntessen ezek elmulasztásáért. Nem csak kampányból áll az élet!
SZŐKE ALEXANDRU BARNA, Sepsiszentgyörgy. Egy rendőrségi hírben olvasom, hogy Csernáton és Kézdiszentkereszt között is elkaptak egy ittas sofőrt a hatóságok. Hol kapták el? Csernátonból az úton Kézdivásárhelyre vagy – Felsőcsernátont érintve – Torjára lehet menni Kézdiszentkereszt felé légvonalban, de kell érinteni Szentléleket is. Torját Szentlélekkel nem köti össze út, be kell menni Kézdivásárhelyre, ha Kézdiszentlélekre akarunk jutni. Így ismeri a rendőrség a térképet. Netán a Perkő tetején kapták el az ittas gépkocsivezetőt?
K. ANTAL, Sepsiszentgyörgy. Évtizedes kihagyás után ismét elmentem a Besenyői-tóhoz, de valószínűleg a következő évtizedet is kihagyom. Igazán nem sírom vissza a nyolcvanas éveket, de akkor ez egy tiszta és békés hely volt, alkalmas arra, hogy az ember megfeledkezzen a diktatúra minden nyomorúságáról. A demokrácia azonban megártott: habár messziről még hívogató volt a tó, a parton – a besenyőin voltunk, biciklivel, mint régen – annyi szemét volt a bokrok tövében (és nem az elmúlt hétvégéről), hogy elment a kedvünk a leüléstől. Fennebb, a füves részen juhok legeltek, onnan a kullancsveszély űzött el. Bementünk az erdőbe, a hajdani gombás rengeteget vécézni használják, pedig van illemhely mindkét parton. Egy társaság ott sátrazott – talán meg akarták spórolni a kempingezési díjat –, szépen összeszedték egy zsákba a szemetüket, és ott hagyták, két törött nyugággyal együtt. A legszomorúbb pedig az, hogy ezért a valamikor ingyenes, bemocskolt „üdülőhelyért” még pénzt is kérnek, öt lejt fejenként (autósoktól többet). Hát ez egy félhavi szemételhordási díj összege – azért, hogy tavalyi pillepalackok, friss kutyaürülék és üvegcserepek között „élvezzük” saját környezetünket...
