A kedves, jó tanuló Bari pár hónap iskolába járás után arra a következtetésre jutott, hogy nem érdemes jónak lenni, inkább olyanná kell válni, mint a fekete bárányok.
Mivel eddigi életében szolgálatkész volt, szófogadó, és az akolban mindenki óvta, nem tudta, hogyan fogjon hozzá a változtatáshoz. Gondolatait annyira lefoglalta ez a új helyzet, hogy egyik nap a házi feladatot is elfelejtette elkészíteni. Szerencsétlenségére a tanító néni ismét vele akart jó példát mutatni a többinek, s mivel csalódott a hófehér bárányban, őt szidta össze a legjobban.
A többi bárány kajánul összevigyorgott a háta mögött, és Bari úgy érezte, nagyot csalódott a tanító néniben, iskolában, sőt, még a felnőttekben is. Ráadásul eszébe jutott, hogy mit mekegtek az öreg kecskék, amikor egyszer játék közben rájuk figyelt: ,,— Mekk Mester, én mondom, hogy a becsületes munkának nincs ma értéke. — Igaz, igaz, Kolléga Úr, jobban jár, aki hízeleg, és közben ferde úton jár."
Bari akkor nemigen értette ezeket a szavakat, de most valami kezdett derengeni a fejében. Elhatározta, megfigyeli, hogyan viselkednek a fekete bárányok, s majd őket utánozza.
Másnap az egyik közülük nem írt házi feladatot. Kiment hát a tanító nénihez, és szívfájdító mesét adott elő az édesanyjáról, akinek legelés közben megfájdult a feje, és ő, a jó gyerek, ápolgatta. A történet hihető is volt, nem is, de a büntetés elmaradt. Szünetben persze hőstetté dagadt a hazugság.
Az is újdonság volt, hogy Bodor Bence, a legverekedősebb mindig úgy tett, mintha őt bántották volna a többiek. Beri Berci meg bármit megígért, szemrebbenés nélkül, és nem teljesítette, valahogy mindig akadt egy kifogása, egy története az akadályokról, amelyek útjában álltak.
Akadtak persze csendesek is, akik mindig félreálltak, akik riadtan pislogtak, ha felszólították őket. Csak hallgattak, vagy mindig igazat adtak annak, akivel épp beszélgettek.
Bari nem akart közéjük tartozni, ő az erősek táborába akart kerülni. Már azon gondolkodott, hogy feketére festeti a szőrét egy kutyaszalonban, amikor mégis úgy döntött, hogy először is nem lesz többé mosolygós és kedves.
Marcona arckifejezést öltött, mellyel beillett volna akár farkasnak is, s így érkezett haza. Ennek az lett az eredménye, hogy régi barátai megriadtak, és kerülni kezdték. A szülei először nem vették komolyan a jeleket, utána pedig kétségbeestek, és hamar jelentkeztek Csodadokinál.
A gyereknek nem volt láza, hasa sem volt puffadt valami mérgező gyomtól, így hát nem találták a komorság okát.
