A megyei önkormányzat egyik fontos feladata a hatáskörébe tartozó utak feljavítása, karbantartása, tisztítása, és e téren van még behozni való – véli Bálint József, aki nem teljes aszfaltozást akart ígérni, hanem a megígérteket szeretné hamarabb megvalósítani, mert „az idő nagyon felgyorsult, nem érünk rá négy évenként ugyanazokat ígérni”. Véleménye szerint a megyei utaknak településeket kell összekötniük, hogy a közlekedés kényelmesebb, európaibb legyen, no meg azért is, mert a döcögős, poros utak inkább riasztják, mint vonzzák az embereket, ezekre turizmust sem lehet építeni, ami (járványon kívüli időkben) megélhetést, munkahelyeket, a térség fejlett világhoz való kapcsolódását jelentené. A politikus elmondta: a Torja–Bálványos–Sepsibükszád út „már mindenkinek a tulajdonában volt”, de teljes felújítást utoljára 30 éve végeztek rajta, és ez meg is látszik az állapotán. Hasonló a helyzet a sepsibesenyői víztározó környékén, ahol neki-nekifutnak az útjavításnak, de soha nem érnek a végére, idén talán kétszáz méternyit haladtak. Jó néhány helyen pedig egyszerűen elfogy az aszfalt a falu előtt vagy ennek közepén, elmérték vagy elnézték az út széle-hosszát, nem tudni, de nagyon bosszantó a jelenség. Rövid kis szakaszokról van szó, valami tíz-húsz helyen a megyében (példa rá a Zabolát Szörcsével összekötő, illetve a Bácstelekre vezető út), összesen nem lehet több tíz kilométernél, ami még hiányzik. Ez a kivitelező komolyságát és a megrendelő (a megyeháza) odafigyelését, illetve a kettőjük kapcsolatát is minősíti – jelentette ki.

Az egészségügyben is leginkább az odafigyelést hiányolja Bálint József. Emlékeztetett arra, hogy az elmúlt évtizedben nagyon sok pénz befolyt a megyei kórház felújítására, de ezt hatékonyabban is el lehetett volna költeni, mert amíg egy épületet korszerűsítettek, a többit elhanyagolták: a tüdőkórház, a pszichiátria vagy az egykori fogászati klinika nagyon leromlott állapotba került. Emellett a betegek is elégedetlenek: nagyon sokan jelezték az utóbbi időben, hogy hiányos a szakembergárda, a betegközpontúság pedig csak álom maradt. Vannak jó tapasztalatok is, de panaszok is jócskán, emiatt az EMSZ jelöltje úgy véli, hogy át kell térni a pénzközpontúságról a betegközpontúságra.

Fazakas Péter a most záruló önkormányzati ciklusban is a megyei tanács tagja volt, ezt a munkát szeretné folytatni, mert sokat tanult az elmúlt négy évben, és vannak ötletei a következőkre is. Elmondta, hogy minden olyan határozat-tervezetet megszavazott, ami a megye, a lakosság javát szolgálta, fejlesztést, kultúrát, oktatást, sportot. A Sepsi SIC klub támogatásával is egyetért, habár hiányolja a helyi nevelésű játékosokat a csapatból, és ezt a nézetét politikai ellenfelei közül is többen osztják. Az útjavításokról is van észrevétele: szerinte az aszfaltozást nem a falvak között kellene kezdeni, hanem a lakott településeken, ahol nagyobb a jövés-menés. Ami a jövőbeli terveit illeti, szorosabb kapcsolatot kíván tartani a községi tanácstagokkal, hogy a helyi gondok megoldásában segíteni tudjon. Különösen a fiatalok felkarolását érzi szívügyének, a helyi önkormányzatok rendelkezésére álló telkeket, illetve a gazda nélkül maradt lakásokat nekik engedné át, hogy a kiüresedő településeken ismét élet legyen, és kisvállalkozások létrehozására is ösztönözné őket. Fontosnak tartja a kulturális élet és a sport visszahonosítását is, mert a tömegsportot még Sepsiszentgyörgyön is „átruházták a magánvállalkozókra”, például a félezernél több minifocizónak egy műfüves pálya sem áll rendelkezésére. Utoljára, de nem utolsósorban az anyanyelv-használat kiterjesztését említette, mert az nem természetes, hogy a megyei tanács ülései románul zajlanak a 74 százalékban magyarok lakta Háromszéken, ahol a megyei tanács 84 százaléka magyar, és az sem, hogy a polgármesteri hivatalokban az ügyintézés szinte kizárólag román nyelvű.