Az óvást a Nemzeti Liberális Párt kisebbségi kormánya terjesztette az alkotmánybíróság elé, miután a Szociáldemokrata Párt augusztusban, a parlament rendkívüli üléssza­ka idején kezdeményezte a kormány leváltását. Ludovic Orban miniszterelnök arra hivatkozott: a kommunista diktatúra bukása óta eltelt három évtizedben nem volt még példa arra, hogy a parlamentet egy bizalmatlansági indítvány beterjesztése miatt hívják össze rendkívüli ülésszakra, és ezáltal szerinte a parlament alkotmányos konfliktusba került a végrehajtó hatalommal.

A parlament hivatalosan egész nyáron rendkívüli ülésszakon volt a koronavírus-járvány miatt, de többnyire csak szakbizottsági üléseket tartott, plenáris üléseket augusztusban már csak elvétve hívtak össze.

Az alkotmánybíróság elutasította az óvást, de a kormány sorsa szempontjából egy kedvező döntés is túl későn érkezett volna. A bizalmatlansági indítványt ugyanis még a rendkívüli ülésszak utolsó napján, augusztus 31-én napirendre tűzték, de a sok hiányzó miatt határozatképtelennek bizonyult a parlament, és így a kormánybuktató indítványról végül nem szavaztak a honatyák.

A román alkotmány pontosan szabályozza, meddig tart a parlament tavaszi, illetve őszi rendes ülésszaka, és milyen feltételek mellett lehet összehívni rendes üléssza­kot. Az alaptörvény azt is leszögezi, hogy amennyiben a kormány túlél egy bizalmatlansági indítványt, akkor azok a törvényhozók, akik azt kezdeményezték, nem kezdeményezhetnek még egy bizalmatlansági indítványt ugyanabban az ülésszakban.

Ezt a rendelkezést értelmezte a kormány úgy, hogy az alkotmány korlátozni próbálja az öncélú kormánybuktatási kísérleteket, és ezek számát nem lehet „trükközéssel” szaporítani, az alkotmánybíróság azonban precedensértékű döntésével gyakorlatilag kimondta, hogy a törvényhozás bármikor megvonhatja a bizalmat a kormánytól, és utat nyitott az előtt, hogy ezentúl a rendkívüli ülésszakokban is megpróbálkozhasson a nagy médiafigyelmet előidéző kormánybuktatással a mindenkori ellenzék.