„Berobog” a vonat, a két lány sápadtan kiájul. Most pont nem amiatt, hogy majdnem szétesett vagy kisiklott a szerelvény, egyéb oka van az állapotuknak. Vírusidőket élünk. Nem tudjuk igazából, hogy mi ez az egész, de annyit igen, hogy valami nagyon nem stimmel, és védekezni kell. Azt, hogy miként, már a hülye is tudja, nem fogom itt elismételni. Azt sem, hogy mit gondolok az egészről, mert fogalmam sincs, hogy mit gondoljak. De betartom, amit lehet és kell, és nem a büntetésektől való félelmemben. Merthogy kemény pénzbírság jár például, ha maszk nélkül kapják el az embert. Szóval ott tartok, hogy a lányok leszédülnek a vonatról. Induláskor behúzódtak egy üres fülkébe, de nem sokáig élvezhették a levegős, távolságtartó magányuk biztonságát. A harmadik megállónál ellepte a nem túl hosszú vonatot egy nem igazán civilizált, kisebb tömeg. Az ő fülkéjük is megtelt hangoskodó, tökmagot köpködő alakokkal. Tökmagot köpködni maszkban elég bonyolult lenne, szóval itt maszkról szó sincs, és nesze neked távolságtartás! (A bömbölő zene csak bónusz, nincs köze a vírushoz.) Hogy is van ez? És hol is van az, aki ilyenkor számon kér, esetleg büntet? Merthogy nagy a baj, akárcsak a büntetés, ami például egy kasszásnőnek jár, ha sok óra után a nyakára tolja a maszkját, és rajtakapják. Vagy a kedves vevőnek is, ha legalább a sálját nem húzza az orrára, és megjelenik a rend lelkiismeretes őre.

Nem kételkedem. Hogy valami baj van, és nem is kicsi, azt elhiszem. Csak szeretném megérteni végre, hogyan „működik” minden a baj körül. Legalább itt, ahol élek. Na, mindegy...!