Tegnap délelőtt a kézdioroszfalvi református templom kertjében és az emlékparkban könyvbemutatót és szentmisét, valamint emléktábla-avatással egybekötött faluünnepet tartottak. A megjelenteket házigazdaként Gál Klára ny. óvónő köszöntötte, hangsúlyozva: „büszkeséggel tölt el a múlt, emlékeinket át tudjuk hozni a mába”. A köszöntő után felkérte Tamás Sándort, a megyei önkormányzat elnökét, hogy kézdiorszfalvi lakosként és a napokban megjelent könyv társszerzőjeként mutassa be az Oroszfalu változó társadalma című könyvet.
Tamás Sándor elmondta: a művelődési otthon januárban megtartott felújítási ünnepségén született meg a most megjelent könyv gondolata, amely nem egy klasszikus falumonográfia, hanem szemelvényeket tartalmaz Oroszfalu történetéről. A 170 oldalas könyv szerkesztője Csáki Árpád történész, felelős kiadója Imreh-Marton István, a Kovászna Megyei Művelődési Központ igazgatója. A kötet négy szerzője Csáki Árpád, Dimény Attila, Jancsó Katalin és Tamás Sándor, az előszót Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere jegyezte. A könyvbemutatót a július 16-i falunapokra tervezték, de a világjárvány miatt csak most sikerült megtartani – mondotta Tamás Sándor, aki közölte: a falu neve már 1521-ben írott formában is megjelent, az első térkép pedig, amelyen megjelent a falu neve, 1699-ből származik. Csáki Árpád betegség miatt nem tudott jelen lenni, ezért az általa szerkesztett kötettel kapcsolatos gondolatait Imreh-Marton István tolmácsolta.
A könyvbemutatót követően szentmisére került sor Farkas Alajos, a kantai Szentháromság-templom segédlelkésze celebrálásával. A szentmisét követően a megjelentek a művelődési otthon közelében lévő emlékparkhoz vonultak, ahol Gál Klára elmondta: az emlékmű ötlete falusfelétől, Rancz Páltól származik, akit felkért, hogy mondjon pár mondatot annak születéséről. Az ötletgazda 2014-ben súlyos betegségen esett át, ezért hálából arra gondolt, hogy falustársaival együtt maradandó emlékjelt állít Oroszfaluban. Azt is elmondta, hogy ritkán adatik olyan év, amikor három kézdivásárhelyi embert avatnak egyházi méltósággá. Rancz Pál kéréssel is fordult a közösség fiatalabb tagjaihoz: őrizzék meg a parkot száz év múlva is, és amikor a fa hatalmas koronája alatt ülnek majd, jusson eszükbe, hogy Oroszfaluban volt, van és lesz élet. A márvány emléktáblára három név került fel, mindhárman a céhes város szülöttjei: Kovács Gergely, Kerekes László és Marosi Balázs, akiket idén szenteltek érsekké, segédpüspökké, illetve áldozópappá. Az emlékparkban egy háromágú csemetét ültetett, amely Kézdivásárhely három jeles szülöttjét jelképezi.
Az emléktáblát Bokor Tibor polgármester és Rancz Pál leplezte le, majd Farkas Alajos megáldotta. A polgármester ünnepi beszédében mindhárom egyházi személyiséget igazi példaképként említette, és kijelentette, azért is büszke rájuk, mert mindhárman a Nagy Mózes Elméleti Líceum diákjai voltak. „Nagyon szeretem az ilyen pillanatokat, amikor olyan embereket tisztelünk meg, akik köztünk vannak, viszik városunk hírnevét, és ne adj’ isten, egy szabadabb pillanatukban még egy kézfogás és vállveregetés mellett a szemükbe köszönhetjük meg, hogy példát visznek itthonról oda, ahol most szolgálnak. Kovács Gergely érsek, Kerekes László püspök és Marosi Balázs pap igazi példaképek. És tudják, mi a legjobb ebben? Hogy az ő szívük ugyanakkorát dobban a Kézdivásárhely szó hallatán, mint a miénk” – vélekedett Bokor Tibor, majd úgy fogalmazott: „Kézdivásárhelynek szüksége van példaképekre. Szüksége volt Gábor Áronra és Turóczi Mózesre. Szüksége volt Molnár Józsiásra és Tompa Sándorra. És most szüksége van Kovács Gergelyre, Kerekes Lászlóra és Marosi Balázsra. Mert nem mindegy, hogy kit kell követni, nem mindegy, hogy van-e kire felnézni” – zárta szavait az elöljáró. Beszéde után a három egyházi személyiség életútját ismertették, majd Kiss László, a Kézdivásárhelyi Színház színművésze egy Ady Endre- és egy Reményik Sándor-verset adott elő. A családias hangulatú ünnepség Gál Klára köszönetével, a magyar himnusz eléneklésével és szeretetvendégséggel ért véget.
