Három hónapos szünet után holnap 15 órára tűzték ki a kilencedik alapofokú tárgyalást a Kézdivásárhelyi Bíróságon, ahol napra pontosan tizenegy hónappal ezelőtt, 2019. október 22-én kezdődött el a román állam pere a pénzügyminisztériumon keresztül az ozsdolai Láros Közbirtokosság ellen. A per tárgya 2900 hektár erdő, mely a felperes állítása szerint az állam tulajdonát képezi. Nyolc tárgyalás után, mondhatni, különösebb előrelépés nem történt, és a jelek szerint a per akár évekig is elhúzódhat. A holnapi tárgyaláson Percze László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának a konzulja is jelen lesz.
A tárgyalást megelőzően Lukács Attilával, a közbirtokosság égisze alatt működő Tekeres Kft. kitermelő cég vezetőjével beszélgettünk.
– Idézzük fel, mikor és hogyan kezdődött a Láros Közbirtokosság és a Tekeres Kft. kálváriája.
– Neveket nem tudok mondani, de annyit igen, hogy ozsdolaiak voltak a feljelentők. Konkrétan a a rendőrségen feljelentették a Tekeres Kft.-t., a közbirtokosság cégét, amely kitermeléssel, a tűzifa előkészítésével, kiosztásával és a kísérőpapírok kiállításával foglalkozik, ugyanis mindez a közbirtokosságnak nem áll jogában a törvény értelmében. Ennek a működését nem értették az emberek, és valakik rosszindulatúan feljelentettek. Ránk szállt a gazdasági rendőrség, az erdészeti felügyelőség, a pénzügyőrség, s mindez majdnem egy évig tartott. Végül lezárták az ügyet, a jegyzőkönyveket kiállították, mert nem találtak semmi rendellenességet. A vizsgálódás közben azonban valami szemet szúrhatott nekik, mert 2018-ban a pénzügyminisztérium „megtámadott” a birtoklevél megsemmisítése céljából. Az 1920-as és 30-as években kiállított telekkönyvekben ugyanis kétértelmű bejegyzések szerepelnek. Vélhetően úgy ítélték meg, hogy nem vagyunk jogos tulajdonosok, ezért a birtoklevél megsemmisítését kezdeményezte a román állam a pénzügyminisztériumon keresztül.
2016-ban változtak az erdészeti törvények. Addig a közbirtokosság a fát a tagoknak az erdőt adminisztráló erdészeten keresztül osztotta ki, ám azután a törvény értelmében szükségessé vált a cég megalakítása, ugyanis a közbirtokosság nincs bejegyezve a cégbíróságnál, nem áll jogában kísérőpapírt kiállítani. A cég egyes lakosok szemében gyanús volt, azt hitték, nyerészkedés céljából alapítottuk, és vélhetően emiatt jelentettek fel. A Tekeres Kft.-nél kezdődött a vizsgálódás, aztán átterjedt a közbirtokosságra is.
– Mit állít a pénzügyminisztérium mint felperes?
– 1921-ben, a nagy földreform idején kisajátították a gyárakat, a közbirtokosságokat, az egyházi vagyont és a nagybirtokokat. Akkor akarták rátenni a kezüket az ozsdolai közbirtokosság vagyonára is. Állításuk szerint megtörtént a kisajátítás, és ki is volt fizetve, de arról még rendes igazoló irat nem került elő. Valamik vannak, de nem tiszták, és mi ezzel próbálunk védekezni. Szerintünk nincs arról papír, hogy ki vette át a pénzt. Sok pénzről van szó, 10,5 millió régi román lejről, ami nem tűnhetett el olyan könnyen, nyoma kellett volna hogy maradjon, ha szétosztották volna a tagságnak vagy valahová befektették volna. Ám nem találtunk semmiféle bizonyító aktát. Az iratok eltűntek, rengeteg utánajárással sem találtam meg azokat. Két sor sincs arról, hogy abban az időben Ozsdolán kik voltak a vezetők, nem tudjuk, ki volt a közbirtokosság utolsó elnöke. A 30-as években még működött a közbirtokosság, ám az idős emberektől sem tudtuk meg, kik vezették.
– A per kezdete óta a közbirtokosság tevékenységét felfüggesztették. Hogyan vészelik át ezeket a nehéz időket?
– Egész Ozsdola nehéz helyzetbe került, ugyanis a település lakosságának több mint 90 százaléka közbirtokossági tag. Minden család kapott tűzifát, egy kis pénzt, emellett, ha építkezéshez, deszkának gömbfára volt szüksége, azt is. Így őket is nagy veszteség érte. A közbirtokosság tevékenységének a leállítása előtti évben 3500 űrméter fát osztottunk ki a tagságnak. Számunkra a túlélés nagyon nehéz. Három éve nem engednek semmit kitermelni, ugyanakkor az erdészetnek fenn kell tartania magát. Mivel az erdőt gondozni kell, a törvény értelmében a beteg fákból annyit értékesítenek, amiből fenntartják működésüket, ám ebbe nekünk, mivel felfüggesztettek, nincs beleszólásunk. Lecsökkentettük a személyzetet, emellett a közbirtokosság keretében működő cégnél két alkalmazott dolgozik még, hogy fenntarthassuk magunkat, adóra, villanyra legyen pénzünk, továbbá még meglévő tartalékainkat próbáljuk spórolni. A cég egészen addig teljes gőzzel működött, amíg a közbirtokosság fakitermelési jogát fel nem függesztették. A Tekeres Kft. létrehozásának célja az volt, hogy helyi munkaerővel, helyben tudjunk eleget tenni az igényeknek. A faanyag, illetve az ennek értékesítéséből származó, a tagok között szétosztott pénz bizonyos szintű függetlenséget, biztonságot jelentett a falunak, sokaknak nem kellett külföldre menniük dolgozni, hiszen itthon is boldogultak. A közbirtoktól a fát többnyire helyi feldolgozó vállalkozások vásárolták meg, így a közbirtokosság tevékenységének felfüggesztésével 70–80 helyi család maradt kenyér nélkül.
A cégnél még alkalmazásban levő két személy jövedelme úgy kerül ki, hogy a Tekeres Kft. liciten fát vásárol az erdészettől, azt próbáljuk kitermelni és értékesíteni. Hangsúlyozom: nem a közbirtokosság dolgozik – ahogy azt sokan feltételezik –, hanem a cég két alkalmazottja és egy részidős könyvelő, akik megvásárolják, illetve eladják a fát, mi nem a közbirtokosság erdejét „dézsmáljuk”. Sokan ugyanis azt mondják: „kitermelik a fánkat, s mi nem kapunk osztalékot vagy fát”. Emiatt azon is elgondolkodtunk, megéri-e ezt a tevékenységet végezni, hiszen ki vagyunk téve egyes emberek támadásainak, főleg most, a választási kampány idején.
