Mózes László
Ha valaki követi az Orban-kormány hivatalos közösségi oldalát, feltűnően sok olyan fényképet talál, amelyen a miniszterelnök fehér sisakkal a fején és fényvisszaverő mellénykében meglátogat egy-egy épülő gazdasági létesítményt, útszakaszt. Avagy, miként a tegnap is történt, felavat valamit, még akkor is, ha jó hazai szokás szerint az még el sem készült teljesen.
És ha valaki láthatta a Nicolae Ceaușescu néhai pártfőtitkár és kommunista diktátor munkalátogatásairól beszámoló újsághíreket, illetve fotókat, feltűnhet, hogy a képek olykor kísértetiesen hasonlatosak: az elvtárs szemügyre vesz, megtekint, magyaráz is, s mellette siserahad fontoskodik rendületlenül.
Az aranykorszakban mindez szemfényvesztést, hazugságot jelentett. A ma megvalósításai – miközben nélkülöző társadalmunkban krónikus hiányosság az autópálya, a korszerű út, vasút, kórház és iskola – oly szépen sorakoznak a mostani választási kampány fináléjában, hogy csak kapkodhatjuk a fejünket, ha követni kívánjuk mindazt, amit az elnök és a miniszterelnök szinte naponta felavat.
A tegnap éppen Bukarest egyik gordiuszi csomóját sikerült elvágniuk, Klaus Iohannis és Ludovic Orban kipróbálta azt a különben kulcsfontosságú, közel húsz kilométeres vasúti pályaszakaszt, amely a legfontosabb vasútállomást köti össze az Otopeni repülőtérrel. Persze a 17 percesre tervezett út még közel egy órát tart, szóval, távol ez még az igazitól, de december 12. tájékán akár már át is adnák a végleges változatot. Az elnök azt is elismerte, új vasúti sínpálya 1984 óta nem épült az országban, de mostantól megkezdődhet a példátlan infrastrukturális és gazdasági fejlesztés. Bizonyára erre utal két másik vívmány is, a hét végén a két politikus jelenlétében az észak-erdélyi autópálya 17,9 kilométeres, Maroskece és Radnót közötti szakaszát adták át, míg korábban a bukaresti ötös metró ötéves késéssel elkészült első, hét kilométeres szakaszát avatták.
Mindez természetesen nélkülözhetetlen az ország, illetve a főváros gazdasági életében. Ám a választási kampányra időzített fesztivizmus visszataszító, olyan, mintha a vezető politikusok némiképp gügyének néznék a fejlesztést hosszú ideig nélkülöző lakosságot: évekig, olykor akár évtizedekig alig történik valami, és láss csodát, az önkormányzati választások, illetve parlamenti választások előtt úgy sokasodnak a megvalósítások, mintha az elnök és a miniszterelnök mágusként, kalapból húzná elő azokat. És munkalátogatásaikon olyan – esetenként félkész – megvalósításokat ünnepelnek, amelyeknek már évek, évtizedek óta kellene szolgálniuk az adófizető polgárokat.
