Az idei ősz eleji napok szomorúságot hoztak egyesületünk életébe. Hiába ezek a gyönyörű verőfényes napsugarak, amelyek kirándulásra ösztönzik a természetkedvelőket, most nem melegítik fel szívünket, hiszen egy számunkra kiemelkedő személyiség, barát, túratárs hagyott itt bennünket mindörökre.
A mi kedves Gúzs Sanyi bácsinkról van szó, aki közel 90 év után hagyta el a földi életet. Rendkívüli módon szerette a természetet, bennünket pedig barátainak tartott. Természethez való kötődését az is bizonyította, hogy egyesületünk 1990-es újraindulásától nemsokára tagjaink közé sorolhattuk, így együtt járhattuk a hegyek ösvényeit. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület háromszéki osztályának közösségében maradandó emlékeket hagyott. Nagy szeretettel vett részt bármilyen túrán, legyen az honismereti, magashegyi vagy épp a számára oly kedvelt biciklis kirándulásokon. Aki Őt ismerte, tudja, hogy Sanyi bácsi a bicikli szerelmese is volt, hiszen Sepsiszentgyörgyön azzal közlekedett évszaktól függetlenül. A túrákon kívül rendezvényeinken is részt vett, segédkezett mind a teljesítménytúrák, mind a nemrég lezajlott országos vándortábor szervezésében is. Lehetett számítani rá mindenféle egyesületi akcióban.
Barátaira, tagtársaira kiemelkedő módon odafigyelt. Nők napján mindig virággal és kézzel írott köszöntővel kedveskedett a hölgyeknek, évzáró alkalmakkor karácsonyi és újévi üdvözletekkel lepett meg bennünket. Több kisbakancsos kiránduláson is részt vett, ahol a gyerekeknek cukorkát hozott. Minden korosztállyal könnyen megtalálta a közös nevezőt, a nálánál jóval fiatalabbakkal is, akiket annyira közel engedett magához, hogy jó barátjuknak tekintették. A túrák során öröm volt hallgatni hosszú életének történeteiről, de előszeretettel osztotta meg sok-sok viccét is. Életének utolsó szakaszában is – amikor a kirándulásokon való részvételt ki kellett hagynia – kijött útvonalunk egy könnyen megközelíthető helyére, találkozott velünk és különböző frissítőkkel kínált.
Sanyi bácsi itt hagyott minket örökre, de lelkünkben és emlékezetünkben mindig élni fog. Akaratát is véghez fogjuk vinni, hiszen mindig az volt a kívánsága, hogy ne lankadjon bennünk a természethez való kötődés, szeretet és tisztelet. Kiránduljunk a lehető legtöbbet, közeledjünk egyre jobban a fiatalsághoz, ismertessük meg velük is a természet nyújtotta lehetőségeket. És éljünk turistákhoz illő módon, boldogan.
Gáspár László Zsolt
