N. N., Gelence. A műemlék templom mellett jó néhány éve reflektorokra cserélték az utcai lámpákat, azok égői azonban nem tartanak, így esténként legtöbbször olyan sötétség van mintegy kétszáz méter hosszan, hogy egy pofont sem lehet megköszönni. Elég sokan járunk arrafelé, ezért többször is szóvá tettem már a helyzetet, a polgármester a paphoz utasított, az meg vissza a községvezetéshez. De továbbra sincs rendes világítás...
RÁDULY GITTA, Sepsiszentgyörgy. A tanügyi dolgozók székely tánccsoportjának egykori tagjai nemrég újra összegyűltek, hogy visszaemlékezzenek az 53 évvel ezelőtt Albert Ernő tanár vezetésével szervezett együttesben eltöltött évekre. A találkozót Pásztori Tiborné Antal Rozália nyugalmazott tanárnő lakásán tartottuk, emlékeztünk egykori társainkra, felidéztük szerepléseinket, sikereinket a városban és környékén, de Ditróban, Kolozsváron és Bukarestben is. Az előkerült régi fényképek bizonyítják, hogy ez a lelkes közösség szép eredményeket ért el a hagyományápolásban, több társunk vett részt iskolai gyermek- és ifjúsági együttesek létrehozásában, sőt, Péter Albert nyugdíjas tanár még mindig eredményesen vezeti a Székely Mikó Kollégium híres táncegyüttesét. Jólesett mindenre visszaemlékezni, és elgondolkozni, hogy vajon most miért is nincs ilyen együttesük a tanügyieknek. A szűk körű találkozó népdalénekléssel ért véget, és azzal az elhatározással, hogy jövőben újra összeülünk.
PÉTER JÁNOS, Sepsiszentgyörgy. Tavaly december 20-ai dátummal érkezett az élettársam nevére egy levél, arra a címre, ahol tíz éve élünk törvényesen bejelentkezve, és névre szóló postaládánk is van. A postás azonban ráírta, hogy ismeretlen cím, és visszaküldte, noha jól ismer, ő hordja ki a nyugdíjamat is. Mivel az országos egészségügyi felmérésről van szó, kétszer személyesen érdeklődtünk az elveszett küldeményről a megyei egészségbiztosító pénztárnál, és mind a kétszer azt a választ kaptuk, hogy nincs ott. Október 6-án megint megpróbálkoztam telefonon, valaki mással beszélhettem, mint eddig, mert utánanézett, és ott volt a levél, másnap akarták visszaküldeni Bukarestbe. Szóval, tíz hónapig ültek rajta, miközben mi kerestük. Nem is tudom, mit mondjak ennek az országnak a szolgáltatásairól, nem szabad mérgelődnöm, már infarktusom is volt.
PAP ERZSÉBET, Gidófalva. Augusztus végén felejthetetlen körúton vettem részt, amelynek végcélja Róma volt. Első ízben Balatonfüreden álltunk meg, ahol egy lecsófőző versenyre is beneveztünk, aztán Velencét és környékét látogattuk meg. A Vatikánban személyesen láthattuk a pápát, egy véletlen folytán pedig magyar misét hallgathattunk egy bazilikában, ahol közösen elénekeltük a székely és a magyar himnuszt, meghatódottan, könnyes szemmel távoztunk onnan. Hazafelé Ausztria szép tájait is megtekintettük. Sok utánajárásba kerülhetett mindezek megszervezése, és nagy öröm, hogy el tudtam menni.
