De Gaulle, a franciák legendás hírű elnöke az algériai lázongások idején a következő tanácsot adta ottani helytartójának: ,,Ha ellened fordul egy ellenzéki mozgalom vagy csoport, jövőd szempontjából a legjobb, a legbiztosabb módszer, ha annak az élére állsz, mert akkor biztosan szétvered." Bizonyára ez a tanács jutott eszébe államelnökünknek is, amikor a májusi referendum alkalmával, tapasztalva az RMDSZ szembefordulását, az oszd meg és uralkodj klasszikus hatalmi elvet alkalmazva magához édesgette Szász Jenőt, és megbízta ezzel a feladattal.
A kis vehemens, vagdalkozó stílusú pártvezér nem vette vagy talán nem is akarta észrevenni a csapdát, és rövid idő alatt sikerült túlteljesítenie a tervet. Megadta az erdélyi magyarságnak a választás szabadságát, ami a felheccelt, félrevezetett tömegnek azt jelenti, hogy bárkire hajlandó szavazni, csak az RMDSZ jelöltjére nem. Így történhetett meg, hogy lakóhelyemen a színmagyar tagokból álló demokrata-liberális román párt helyi szervezete nyerte meg fölényesen a helyhatósági választásokat. Természetesen, ebben elsősorban oroszlánrésze volt az immár negyedik mandátumába lépő politikai kaméleon polgármesternek, aki mindig mesteri módon kihasználja a községben kialakult, mindent átfogó érdektelenséget és az állandó konfliktusokkal terhelt légkört.
Most, minden jel szerint, a Fidesz is kifarolt Jenőke mögül, akitől a saját pártja is a legrövidebb úton megszabadulna, mert többet árt, mint amennyit használ. Ő egyszerűen lefújja a tisztújítást. Ráadásul nem saját vadászterületén, hanem Kovászna megyében sikerült még egyet kavarnia, és most már végleg nevetségessé tenni csapatát. Ilyen a Szász-féle választási szabadság. Mindenki indulhat a saját gusztusa szerint függetlenként. Ellentétben ezzel a román politikai elit székelyföldi stratégiája tökéletesen egységes: ,,mindenki a magyarok ellen". A szórványban, ahol a szájtépés helyett eredményesen dolgoznak, aggodalommal kísérik ezt a politikai, de valójában nemzetiségi harakirit. A zajos, ,,nagy magyar jobboldal" meg teljesen megfeledkezik, hogy az Európai Parlamentben egy asztalnál ülnek az államelnök pártjával, amelynek képviselői mindent megtettek, hogy holtvágányra tolják az egyetlen hiteles, karizmatikus politikusukat és fővédnöküket, Tőkés Lászlót. Nem veszik észre, hogy a mai román politikai életből teljesen hiányzik az ideológia, és csak a személyes vagy csoportérdekek uralkodnak. Nem ismerik Széchenyi István, a legnagyobb magyar üzenetét: ,,A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi."
Amikor Izsák Balázs a Székely Nemzeti Tanács elnöke lett, néhányan, akik a pillanatnyi lelkesedésben Sepsikőröspatakon, Ko-vászna megyében az elsők között alakítottunk helyi SZNT-tanácsot (2003. október 12-én), azt hittük, hogy ez a szervezet végre előáll egy komoly programmal. Csalódtunk. Taktikázni, szlogeneket mondani, miszerint a parlamenti képviselet nem fontos — ezzel a stratégiával meg az állandó népszavazási kampányokkal lassan a nagyobbik testvér, a Magyarok Világszövetségének sorsára jut a szervezet.
A választások közeledtével különben minden párt, természetesen a maga értelmezése szerint, megint a zászlajára tűzte az autonómiaprogramot. Ezek az urak elfelejtik, hogy december ötödikének máig ki nem hevert traumáját is egy teljesen rosszul, rossz időben, önfejűen megszervezett népszavazás okozta. Jobb volna egy normális székelyföldi gazdasági programon fáradozni. Például a székely pityóka értékesítési, de főleg helyi feldolgozási lehetőségeit kidolgozni, és annak a megvalósítása érdekében lobbizni. Nagyobb haszna lenne ebből az istenadta népnek, és sokat nőne a hitele ennek a szervezetnek. A szájtépés, a sírva vigadás ideje lejárt. Nem gyűlésezgetni, levelezgetni, népszavazási felhajtásokat kell rendezni, hanem komoly, megvalósítható gazdasági programokat kidolgozni, és életképes partnerségi kapcsolatokat kiépíteni. A szolid gazdasági élet az alapja az autonómiának, és nem a zászlólengetés.
,,Válaszd azt az utat, amelyik néped felemelkedéséhez, a megmaradásához vezet. Ez pedig elsősorban a gazdasági felemelkedés és a megerősödés. Tőlünk függ, csak akarjuk együtt" — mondta Széchenyi Kossuthnak 160 évvel ezelőtt. Wesselényi Miklós már a 19. század elején váteszként látta, hogy ,,Erdély nem azé lesz, aki meghal érte, hanem aki teleszüli!!!"
A mostani erdélyi helyzetben kétségbeejtően időszerűekké váltak ezek az intelmek.
A sokszínűség adja meg végül az egységet, és ez a lényeg, az egy cél, az egy akarat. Ez meg a mostani romániai helyzetben nem lehet más, mint a közös magyar érdekképviselet. Kovászna megyei körútján maga az államelnök is ezt tanácsolta a magyarságnak. A szándék őszinteségét értelmezze mindenki a saját felfogása és politikai nézetei szerint. A torzsalkodások csak ellenségeink malmára hajtják a vizet. Ne csak a hibákat keressük, és főleg legyen már vége az állandó vádaskodásnak. A népet vezetni kell, de csak azok vállalkozzanak erre, akik hivatást és tehetséget éreznek magukban. Tehetségtelen vezetőkkel sohasem leszünk szabadok. Szolgák maradunk. A mindenkori hatalom kiszolgáltatottjai. És kiköp az Isten, ha langyosak vagyunk — hirdeti az ige is.
ZSIGMOND SÁNDOR, Sepsikőröspatak
