Előbbieknél már nem is számít meglepetésnek, ha mindenki azon ügyködik, hogy minél jobb színben tüntesse fel teljesítményét, győzelemként állítva be azt, miközben a magyar szervezetek esetében ez távolról sem egyértelmű. A tömbmagyar és kiegyensúlyozott etnikumú vidékeken ugyan összességében tarolt vagy elég jól szerepelt az RMDSZ, történelmi eredmények is születtek, de látványos kudarcokat is jegyeztek. Az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt összeborulásából született Erdélyi Magyar Szövetségnek pedig – tetszik, nem tetszik – nem sikerült a bravúr, hogy legalább a négy évvel ezelőtt a két párt által elért összesített eredményt felmutassa, bár kétségkívül kisebb, de nem jelentéktelen győzelmeket azért besepertek. A sikert végképp árnyalják a szórványban vagy a magyar jelenlét szempontjából ahhoz közelítő településeken tapasztalt visszaesések, sőt, esetenként bukások, melyek látszólag az RMDSZ számlájára írhatóak, de amelyek siralmas végkifejletéért valójában a teljes erdélyi politikum felelős. Nagyvárad és Bihar megye esetében kiemelten igaz ez.

A kép tehát nagyon felemás, főképp ha hozzátesszük, hogy a magyarság részvételi arányán most sem sikerült érdemben javítani. Nyilvánvaló, a járvány is ludas abban, hogy ismét jóval az országos átlag alatti volt a szavazókedv a magyarság körében, de magyarázatnak ez gyenge. Világosan látszik ugyanis, hogy ismét nagy a száma azoknak (főképp a fiatalok körében), akik még a szavazókörzet környékére sem hajlandóak menni, tehát a két szövetség közül egyik sem volt képes legalább egy részüket „megszólítani”. Az okok sokrétűek, de nem ártana elgondolkodni azon, hogy talán a hosszú évek óta tartó torzsalkodások, esetenként a két oldal közötti nyílt és durva háború, párosítva a településfejlesztés körüli hiányosságokkal, az életszínvonal stagnálásával, a növekvő kilátástalansággal sokakat vezetett oda, hogy meghallgatni sem hajlandóak az üzeneteket. Ezek egy részéről az is könnyen kiderülhet, hogy idejétmúltak, meghaladottak. Így ezek az emberek távolmaradásukkal büntetnek. De szintén büntetésnek veheti mindkét oldal a román pártokra átszavazók számának (egyelőre csak becsült) növekedését is.

A bársonyszékek, mandátumok számítgatásán, az erőviszonyok elemzésén túl nagyon eljött az ideje mindkét magyar szövetségnél, hogy végre létrehozzák és tartalommal is megpróbálják feltölteni az újabban már mindkét oldalról hallható együttműködést, összefogást, és közös frontot alakítva keressenek megoldásokat a felsoroltakra. Enélkül ugyanis esélyes, hogy négy év múlva ugyanazokat a gondokat könyvelhetjük el városainkban, falvainkban, és ami még ennél is fontosabb: szűk két hónap múlva olyan bukást láthatunk, melynek következményeit évekig nyögjük mindannyian.