Mit is jelent ez? Kívülről nézve egyszerűen annyit, hogy a sepsiszentgyörgyi románok közül kevesebben érzik úgy (mint eddig), hogy az elmúlt korok üzenetét hordozó, avítt, sokszor túlfűtött magyarelleneségen kívül semmi mást fel nem mutató küldöttre van szükségük a helyi döntéshozásban, aki ráadásul a választókat hibáztatja saját bukásáért. A mesterségesen szított feszültség nélkül akarnak élni egy békés, fejlődő településen. Ezt a józanságot csak üdvözölni lehet, különösen azért, mert nem csupán egy helyen mutatkozott meg: Előpatakon harmadszor választanak polgármestert a 9 százalékos magyarság soraiból, de Szászrégenben, Szatmáron, Marosvásárhelyen is kellettek román szavazatok a magyar jelöltek sikeréhez. Abból, hogy Nagyszebenben, Temesváron és Bukarest első kerületében sem a többségi nemzet jelöltje nyerte meg a többség bizalmát, több politikai elemző is arra a következtetésre jutott, hogy – különösen az erdélyi – román választók 2020-ban kisebb mértékben vevők a nacionalizmusra, mint korábban, és az a párt jár jobban a parlamenti választásokon, amely képes ezt felfogni, alkalmazkodni, korszerűbb programot kínálni. Nekik legyen igazuk!

Érdemes ezt megfontolnia az RMDSZ-nek is, amely a kétségtelen sikerek mellett több fájdalmas kudarcot is kénytelen elkönyvelni. Brassó és Temes megyében a kilencvenes években még parlamenti képviselője is volt közösségünknek, most azonban Brassóban és Brassó megyében, Temesváron és Temes megyében is önkormányzati mandátum nélkül maradt a magyarság, s Kolozsváron és Kolozs megyében, Nagyváradon és Bihar megyében is arányainál kisebb képviselettel rendelkezik majd, s a lista nem teljes. Az ok nagyrészt ugyanaz: a helybeli magyarok egy része nem találta elég vonzónak az RMDSZ, illetve az EMSZ ajánlatát, és távol maradt, vagy a jobbnak tűnő más ajkú jelöltekre szavazott. Főként a fiatalok, akiket a jövő jobban érdekel a legdicsőbb múltnál is. A 35 éven aluliakat egyébként szinte sehol sem sikerült jól megszólítani, tehát ezen még dolgozni kell, de gyorsan: a parlamenti választások közelednek, márpedig a magyar szavazatok aránya szeptember 27-én nem érte el a bejutási küszöböt jelentő öt százalékot.

Van, aki szerint nem baj, ha megszűnik az etnikai alapú szavazás, és végre a hozzáértés, elkötelezettség fog számítani. Lehet, hogy ez lenne a normalitás, de még biztosan nem tartunk ott, sőt: a hat éve nagy bizakodással megválasztott szász államfő magyarellenességét, közösségi jogaink csorbításában mutatott igyekezetét csak az fogta vissza, hogy pártja és kormánya koalíciós partnert keres. De ez nem az az igazi béke, amiben mi, erdélyi választók reménykedünk...