A népmese napját kezdetektől felkaroló Bodvaj Egyesület vezetője, Benedek Márta elmondása szerint számukra már régebb eldőlt, hogy a járvány miatt bevezetett szigorítások miatt idén nem fogadhatják Kisbaconban a gyermekeket. Mert úgy, hogy egymástól tisztes távolságot kell tartani, nem lehet sem a Mari-lakot felkeresni, sem a temetőbe kimenni, hogy virággal borítsák be Elek apó sírját, nem lehet barangolva felfedezni a falut és a mesék világát, a kultúrházban bábszínházi előadást nézni, a volt paplak udvarán közösen játszani és táncolni sem. „Azt szeretjük, ha a gyerekek nem leckeszerűen megtanulnak, majd előadnak valamit, hanem azt, ha szabadon járva, ismerkedés és játék közben fedezhetik fel Kisbacont, és észrevétlen maguk is a mese részévé válnak. Ezért öröm számunkra is, hogy az emlékház csak nem hagyta annyiban a dolgot, és a világhálón csak megünnepelte Elek apó születésnapját” – nyilatkozta Benedek Márta.

Benedek Elek ükunokája, Bíró Boróka elmondása szerint a kényszerhelyzet miatt tartották az ünnepséget virtuális körülmények között, de olyan jól sikerült, hogy valószínűleg hagyomány született. Mert bár az jó, hogy minden évben több száz erdővidéki és háromszéki gyermek jön el ilyenkor és járja körbe az emlékház szobáit, tekinti meg a maga valóságában, hol és miként élt a népmeséket összegyűjtő és azokat hozzájuk eljuttató alkotó, de hasonlóan fontos lenne az is, hogy a távol élők is legyenek részesei valamelyest ennek a kalandnak.

És lettek! Az élő adásba 127-en jelentkeztek be, azóta a feltöltött anyagot négyezernél többen látták. Ami még ennél is fontosabb, hogy nem csak szemlélői voltak az eseménynek, hanem amikor kellett, be is kapcsolódtak a játékba. Mert a Benedek Elek életéről és munkásságáról – főleg a visszatérését követő, 1922–29 közötti időszak jobb megismerésére helyezték a hangsúlyt – szóló információk megosztása mellett abból is volt bőven. „Nagyon sok kedvező visszajelzést kaptunk a Kárpát-medence minden sarkából, sőt, Tirolból is, mert onnan is volt nézőnk. Arra törekedtünk – és ezt értékelték is –, hogy minél többet megmutassunk az emlékházból. Például az adásszobát úgy rendeztük be, hogy a háttérben jól kivehető és megfigyelhető legyen Benedek Elek dolgozószobája, a megfelelő versenyfeladatok megtalálása érdekében pedig száznál több Cimborát lapoztunk át, hogy megtaláljuk azokat, amelyeken nem érződött, száz esztendővel ezelőtt készültek, változatosak, érdekesek és gondolkodásra késztetnek. Az is örömöt jelentett számunkra, hogy velünk volt egy olasz hölgy is, akinek a fordításában a napokban jelent meg egy tizennégy mesét tartalmazó Benedek Elek-mesekönyv. Elek apó meséi közül olaszra eddig csak néhány volt átültetve, most pedig egy egész kötet! Remélem, másnak is olyan emlékezetes volt ez a nap, mint nekünk, és jövőben is velünk tartanak. Mert bár a kényszerhelyzet szülte ezt az eseményt, de az elért siker arra kötelez, hogy ne hagyjuk abba, folytassuk, amit elkezdtünk” – nyilatkozta Bíró Boróka.