Amikor megalakult szerre a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt, amelyek a választás szabadságával kampányoltak, akkor én is abban reménykedtem, hogy most már aztán minden magyarnak lesz, akire szavaznia. De úgy látszik, hogy akiknek addig nem, azoknak azután sem igen akaródzik választani menni. Csak azt nem tudom, hogy mit akarnak.
Ezek után sokan teszik fel a kérdést (és én is magamban), hogy a magyarok miért is nem mennek el szavazni számarányuknak megfelelően? A szórványban élők, valószínű, azért nem, mert nem akarnak magyar képviselőket bejuttatni a helyi vagy megyei tanácsokba, mivel saját bőrükön érzik, amit napestig hallanak: hogy Románia az európai átlag feletti módon megoldotta az ő nemzetiségi gondjaikat, meg vannak elégedve, és a tanácsosaik esetleg zavarnák az összhangot.
Ilyen alapon nem okoznak magyar képviselők gondot például Brassó megyében, mert a magyar választók „szerencsés” távolmaradása miatt a brassói városi tanácsba való bejutáshoz 253, a megyei tanácsba jutáshoz 88 szavazat hiányzott. Bihar megyében pedig azért szerepeltek le a magyar pártok, mert ott igazán tombolt a választás szabadsága, egyik magyar párt jobbnak tűnt, mit a másik, és a választók nem tudták eldönteni, hogy melyikre szavazzanak, ezért inkább el sem mentek választani. Kolozsváron azért szavaznak kevesen, mert már nincs, ki ellen, hiszen Funar már rég letűnt a színpadról és az országos (cirkusz)porondról is, akkor meg miért? A székely megyékben a székely atyafiak és atyalányok azt mondták magukban: minek menjenek el szavazni, hiszen nélkülük is, így is, úgy is magyar polgármestert és többségben magyar tanácstagokat választ meg, aki mégis elmegy.
Azért, hogy pontosabb képet kapjunk a magyaroknak az urnáktól való távolmaradásáról, a szociológusoknak nem ártana közvélemény-kutatást végezniük. El is képzeltem, milyen válaszokra számíthatnak, ha megejtenek egy ilyen vizsgálatot a távol maradók körében. A nagy többség azt mondaná, hogy ő hiába menne el szavazni, mert az ő egyetlen voksán nem múlna, kit választanak meg, hiszen az egész országban csupán két községben történt, hogy két jelöltre egyforma számú választó voksolt. Valószínűség-számítás szerint gyakorlatilag nulla az esélye, hogy ez egy magyarok által lakott vidéken is megessen. Távirati stílusban még felsorolnék néhány választ, amit – gondolom – mondanának a nem szavazók.
Túl szép idő volt, ezért a család úgy döntött, hogy inkább menjünk kirándulni. (Ha rossz az idő, akkor a válasz az lenne, hogy olyan időben még a kutya sem megy ki.) Más válaszok: Nem is tudtam, hogy választás van. Nem tudok románul, és ezért nem tudtam volna elolvasni a szavazócédulákat. A Fidesz azt mondta, hogy az RMDSZ-re kell szavazni (az Erdélyi Magyar Szövetségre nem akartam), a Momentum meg azt, hogy az USR–PLUS-ra. Nekem aztán senki nem mondja meg, kire szavazzak, inkább el sem megyek! Analfabéta vagyok, nem tudtam volna elolvasni a pártok és a jelöltek nevét, és nem akartam csak úgy találomra pecsételgetni. Kommentelő vagyok, szavazni csak azért sem megyek, várom a választások eredményét, hogy megmondhassam a szájam ízét, megírhassam, hogy semmivel nem értek egyet. Az idők során már három polgármesternél is voltam, hogy intézzen nekem állást, egyik sem szerezett, és már nem bízom senkiben. Anyósom megmondta, hogy menjek el szavazni, és én még csak azért sem mentem, ne higgye, hogy szökök a szavára. Nem ismerem személyesen a polgármesterjelölteket, s azért nem megyek. Ismerem jól a jelölteket, mint a rossz pénzt, azért nem szavazok. Annyiszor szavaztam már minden magyar pártra, amelyik azt ígérte, elhozza az ótonómiát, de még eddig nekem senki nem hozta haza, és meg vagyok győződve, hogy ezután is csak ígérgetni fogják.
Következő alkalommal, ha körülbelül ugyanilyen kifogásokkal maradnak távol magyarjaink a közeledő parlamenti választásoktól, be sem jutnak a román parlamentbe. De esetleg megalakulhat a magyarországi Momentum segítségével egy román–magyar vegyes párt a szlovákiai Most–Híd mintájára, mondjuk Magyar–Rom Párt néven, amelyre románok is szavaznának, ilyenformán győzedelmeskedhetnének végre a vegyes, a fél- vagy éppencsakhogy alig-alig magyarok is. Istenem, mennyi gonddal lenne kevesebb!