A Halász Pétert laudáló Mirk Szidónia Kata szerkesztő kiemelte: a néprajzkutató Székelyföldhöz fűződő kapcsolata közel hatvanéves múltra tekint vissza, és a csángókkal is már ez időktől foglalkozik: „A budapesti születésű, eredeti végzettségét tekintve agrármérnök Halász Péter 1966-ban járt először Moldvában egyetemistaként, majd rendre visszatért a csángómagyar falvakba (…) Érdeklődésének középpontjában azóta is a moldvai magyarság néprajzi hagyományainak, tárgyi kultúrájának vizsgálata áll.”

Fekete Vince szerkesztő Szonda Szabolcsról elmondta, a szerző és a Székelyföld kapcsolata több mint húszéves múltra tekint vissza, a laudáció gyanánt felolvasott versé­ben ennek a bő húsz évnek a hangulatát próbálta megragadni, hangsúlyozva, hogy reméli, a vers „rárímel” Szonda Szabolcs világára. A maga során Szonda Szabolcs köszöne­tében kifejezte: mindvégig úgy érezte, otthonra talált a Székelyföld szellemi műhelyében, az évek során pedig azt is megtapasztalta, ahogyan a közös munka barátságot teremt.

Ádám Szilamért méltatva Zsidó Ferenc főszerkesztő a szerző érettségét hangsúlyozta: „Kritikusként korát meghazudtoló tájékozottság és szakmai tudás jellemzi, kiemelten figyel a magyarországi szerzőkre és saját generációjának megvalósításaira. Prózaíróként jól felépített, egyéni atmoszférájú novelláival tűnt fel, El című írása bekerült az Erdélyi Szép Szó című reprezentatív válogatáskötet idei kiadásába…”

Száraz Miklós Györgyről méltatásában azt emelte ki Fekete Vince, hogy a szerzőt már pályára lépése óta foglalkoztatják a székelyek, ennek kicsúcsosodása tavalyi, Székelyek című művelődéstörténeti kötete, így magától értetődő volt a gesztus, hogy a Bicska-díjjal jelképesen székellyé fogadja őt a szerkesztőség.