Kele Fodor Ákos költő, drámaíró irodalmi estjével indult a rendezvénysorozat szerdán a Szimplában, melyre sajnos méltánytalanul kevés érdeklődő érkezett, aztán a Manus Jazz címszó alatt örömzenélés következett. Az örömzene határozta meg a másnapi programot is a színpad- és vásárépítés, bográcsozás mellett.

Péntektől a már jól megszokott helyszínen, a Borvíz utcai halastavak mellett folytatódott a rendezvény, ahol egész napos kézműves bemutatók, kirakodóvásárok, délután pedig gyermekfoglalkozások – origami, festés, zsonglőrködés, vásári játékok, kalandpark – és a kihagyhatatlan lovas bemutatók várták a közönséget. Pénteken este Olivér és bandája, utána pedig Majláth Attila lépett fel, a koncertek alatt spontán tánc alakult ki a tábortűz körül.

Szombaton napközben filmvetítés és táncház zajlott, késő délután pedig a Vérében van a tánc című etnográfiai kerekasztal-beszélgetésre került sor Orza Călin és Bordás Attila táncos-koreográfusok, valamint Kádár Elemér művelődéstörténész, néptánc-pedagógus részvételével, akiket Majláth Attila rádiós riporter kérdezett a cigány zenei és táncos hagyományokról, valamint arról, hogy milyen messzire jutott el a nagyvilágban az őrkői kultúra. A szakemberek egyetértettek abban, hogy évszázados vándorlása során a cigányságot nagyon sok kulturális impulzus érte, melyből máig páratlan értékeket őriznek. A régi magyar zene nagy részét is ők őrizték meg az utókor számára, hisz többnyire cigány zenészek játszották egykor ezeket a dalokat. Hogy honnan ered ez a tánchoz, zenéhez való jó érzékük, az máig talány, de tény, hogy a legjobb európai muzsikusok, dzsesszzenészek ma is közülük kerülnek ki. Mintha egy ősrégi tudás birtokában lennének, melyet úgy használnak, hogy ebben saját stílusokat alakítanak ki. Őrkőn is saját mozgásviláguk van a leghíresebb táncosoknak – magyarázta és mutatta Orza Călin, az őrkői táncok közismert gyűjtője és szakértője, aki már a kilencvenes évektől személyes ismeretségben áll ezekkel az emberekkel. Mint elhangzott, nemcsak Erdélyben és Magyarországon népszerűek az őrkői táncok, ahol több hivatásos táncegyüttes is foglalkozik ezekkel, hanem Spanyolországtól Japánig, Kanadától Dél-Amerikáig eljutott már a hírük. Szerencsére ez egy élő hagyomány, és minden jel arra mutat, hogy ezeknek a táncosoknak a gyerekei még ezt az „eredeti tőről metszett cigány táncot” fogják táncolni.

„Mert addig szép és színes a világ, amíg a cigány ember nem felejt el cigányul énekelni, táncolni, és a többi nép is ugyanígy ismeri és megéli a saját kultúráját” – mondta ki a végszót Orza Călin. Amint Ruzsa Pali bácsi, az őrkői romákat képviselő Amenkha Egyesület elnöke felvetette, több lehetőséget kellene teremteni arra, hogy ezt a kultúrát megmutathassák a nagyvilágnak.

A beszélgetés után Román Hunor és zenekara lépett a mikrofon elé s több táncegyüttesnek is szolgáltatta a talpalávalót. Először az Amenkha Őrkői Táncegyüttes és Eötvös Rémusz, a Fölszállott a páva tévéműsor elődöntőse lépett fel, majd a marosvásárhelyi Aven Amentza Romale táncegyüttes energiabombája következett. Óriási sikere volt az ugyancsak Marosvásárhelyről érkező Romafest nevű, Európa-szerte elismert táncegyüttesnek is, utána pedig a gelencei énekes kedvenc, Tomy zárta az estét.

A fesztivál utolsó napján megismerkedtünk a cigány kézművesekkel is, akik közül a kovácsok, Gábor István és testvére Szászfehéregyházáról, a kosárfonó Mihály Mózes pedig a Székelykeresztúr melletti Rugonfalváról érkezett. Mindnyájan gyermekkoruk óta folytatják őseik mesterségét, s örömmel meséltek lapunknak munkájuk szépségeiről és nehézségeiről. A kovács kis patkókat is készített az érdeklődőknek.

Vasárnap délben az őrkői Fehér Háznál Kalányos Ottó csíkszentkirályi plébános, az Alcsíki Főesperesi Kerület cigánypasztorációs lelkésze tartotta a szentmisét, azután pedig az ő közreműködésével felavatták Éltes Barna szobrát a Fehér Ház udvarán, mely az egyik ősi cigány szimbólumot, a ráfos kereket ábrázolja. A misét a Manus szervezőiért, önkénteseiért, őrkői hívekért ajánlotta fel a plébános, aki igehirdetésében kijelentette: a hagyományt nem ápolni kell, mert nem beteg, és nem őrizni kell, mert nem rab, hanem megélni kell. Fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a most megszentelt kerék nem szerencsekerék, hanem a gondviselés kereke, mert csakis a Jóistenbe vetett bizalom adott erőt ennek a népnek vándorlásai során, és ma is csak Ő lehet az igazi támaszuk. Erre kell emlékeztetnie ennek az alkotásnak – mondta, majd kifejtette, hogy a cigány hagyomány csak akkor válik élővé, ha akarják, hogy éljen, és ez abban nyilvánulhat meg, hogy ezt tudatosan átadják gyermekeiknek és ilyen rendezvényeket szerveznek, mint az őrkői cigány találkozó.

A rendezvényt a Nadara zenekar koncertje és Gyorgyi Dzsipo Diszkója zárta. A szervezők nevében Csernátoni Loránd lapunknak elmondta, hogy annak ellenére, hogy járvány van, kétségkívül változatosabb és látogatottabb is volt az idei rendezvény, mint a korábbiak, ami elsősorban sikeres pályázataiknak köszönhető. Mint mondta, folyamatosan gondolkodik azon, hogy hogyan lehetne megtalálni ennek a rendezvénynek az ideális formáját, ugyanis ha nincs túlszervezve, akkor fejetlenség van, ha pedig túlszervezik, kihal belőle a lélek. Sokat tanultak ebben a negyedik kiadásban is a cigányságról és a szervezésről is, hisz a vírushelyzet többszörösen megnehezítette az amúgy sem könnyű dolgukat. Sok mindenről le is kellett mondaniuk a járvány miatt, de örül, hogy mégiscsak létrejöhetett ez a kiadás, és büszke a szervezőcsapatra – tette hozzá.