De rendezvényeikkel nem foglalkozott túl sokat a sajtó, emiatt a kovásznai emberek úgy érezhetik, hogy a kultúrház nem sok vizet zavar. Ilyen összefüggésben az a hír, miszerint a helyi tanács úgy döntött, hogy a kultúrház vezetőjének munkáját ellenőrzi és kivizsgálja, meglehetősen furcsa visszhangot kelthetett, holott az eljárás teljesen törvényes, megszokott is. Aki menedzsmentszerződést írt alá ― mondja Torday Cecília ―, annak ez természetes, hisz a dokumentumban is benne foglaltatik, hogy tevékenységét időszakonként munkáltatójának ellenőriznie kell, értékelnie köteles.

— Mégsem a sérelmekről, hanem terveiről, eddigi eredményeiről, és miért ne, álmairól faggatom Torday Cecíliát, a kovásznai művelődési ház menedzser-igazgatóját. Hogyan telt el ez a nyolc hónap, mit tudott tenni az intézmény Kovászna város művelődési életéért?

— Ha szigorúan a törvények felől nézzük munkaköri feladataimat, ez csak azt várja el a művelődési ház igazgatójától, hogy levezényelje azokat a pályázatokat, melyeket a tanács a civil szervezeteknek az intézményen keresztül kiír. Önálló tevékenységre nagyon kevés a pénz. Néhány kérdést az elövetkezőkben kell tisztáznunk a városi önkormányzattal. Például jelen pillanatban is a művelődési ház feladata a Kovásznai Napok szervezése, de a jövőre nézve tisztáznunk kell, hogy e célra mi pályázzunk-e vagy más. Ám ez sem túl lényeges, a fontos az, hogy nekünk az önkormányzati pénzeken kívül más anyagi forrásokra is szert kell tennünk, a szakmai dolgokat pedig munkatársaimmal, külső bedolgozóinkkal s a megyei művelődési intézményekkel tanácskozva kell megterveznünk, hogy az elvárások szintjén tudjuk teljesíteni. S idén pályázni fogunk minden olyan tevékenységre, melynek az anyagi fedezete bizonytalan.

Népszerű az aprók táncháza

— A Kovásznai Napokon kívül milyen jelentősebb rendezvényeik vannak?

― A megyei múzeum képtárával együttműködve szervezzük a nagyon népszerű képzőművészeti kiállításainkat mind amatőrök, mind profik számára. A Székely Nemzeti Múzeummal nagyon jó a kapcsolatunk, a kiállítások nem is kerülnek sokba, a szállításon kívül nem kell fizetnünk. Elindítottuk a filmklubot, az eszközöket külföldi adományokból szereztük be, s mivel sokat segített a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínház, mi is Uránia filmklubnak nevezzük a mienket. Új kezdeményezés a táncház. Ennek Kovásznán nincs hagyománya, s kudarccal indult. A tánc világnapján Maurice Béjart-összeállítást mutattunk be, meghívtuk a Folker együttest Sepsiszentgyörgyről, de egy kovásznai sem jött el, sem a vetítésre, sem a táncházba. Nem értettük, s el is keseredtünk. Akkor éreztük, hogy nagyon hiányzik a sajtóbeli hírverés. De elégtételünk is van, a felnőtt-táncház ugyan nem volt sikeres, ám a gyermektáncházba legutóbb annyian jöttek, hogy nem fértek a teremben. Ki kellett mennünk az udvarra, szülők is elkísérték az kicsiket, nagyon szerették, élvezték, s kiderült, nem is tudták, mi a táncház lényege.

— Más?

— Az épület, melyben most dolgozunk, nem erre a célra készült, korábban szociális intézmény volt, azelőtt börtön. Nagytermünk nincs, előadásokat meghívni nem lehet, mióta a moziépületet elvették. Valószínű, ez is az oka annak, hogy elszoktak az emberek innen. Ha visszaemlékezünk az első Csoma-napokra, eszünkbe juthat, hogy ötszáz ember is hallgatta az előadásokat. Színházi előadások évek óta nincsenek. A város művelődési életében igen fontos szerepet tölt be a Kőrösi Csoma Sándor Egyesület, ők működtetik az Ignácz Rózsa Irodalmi Klubot, a Fábián Ernő Népfőiskolát. Nagyon aktívak, az elmúlt években a változások óta mindig hangsúlyosan jelen vannak a város életében. Sikeresnek látjuk a nyár folyamán indított rendezvényt, a Kovásznai Nyári Estéket. Ennek célja: a város lakosságán kívül egyfajta szórakoztatást biztosítani az itt megforduló fürdővendégeknek is. Azt már rég tudjuk, a turizmusnak húzóágazatnak kell lennie Kovásznán, s azt is, hogy az itt pihenő, gyógyuló embereknek kikapcsolódásra, szórakozásra is szükségük van. Sajnos, Kovászna ilyen szempontból nem a várakozásoknak megfelelően fejlődött, illetve azt is mondhatnók, hogy a fejlődésnek semmiféle jelét nem látjuk, de fürdővendégek vannak, akárcsak húsz, harminc vagy hatvan évvel ezelőtt. És az is közismert, hogy nem a módosabb kategóriából kerülnek ki. Éppen ezért fontos, hogy kikapcsolódási lehetőséget számukra is biztosítani tudjunk. A Nyári Esték vonzották a közönséget, volt érdeklődés. Jövő tavasztól folytatjuk, s hogy rendezvényeink vagy a környék turisztikai látványosságai elérhetőek legyenek, pályázni fogunk egy kulturális kataszter kiadására.

Útmutató turistáknak

― Magyarul az mi?

— Térkép, melyen feltüntetjük minden kulturális objektum és művelődési rendezvény helyét. Ezt szórólapokon, időszakonként felújítva is kiadhatjuk kisebb könyv formájában. S eljuttatjuk a látogatókhoz, a fürdővendégekhez.

— Tapasztalataik szerint a fürdővendégek milyen mértékben igénylik a helyi rendezvények szervezését?

— Van egy réteg, melyet ilyesmi nem érdekel, gyógyulni jött, csak az egészségével foglalkozik, de a Nyári Estéken kiderült, hogy a szórakozásra, kikapcsolódásra is van igény. A ház udvara minden rendezvényen dugig telt, ami azt bizonyította számunkra, hogy sokan eljönnek, ha valami jó ígérkezik. Mocanu Erika operettária-estjét szerették, vagy Gocz Elvira román, orosz, német sanzonjait is szívesen hallgatták, Zorkóczy Zenóbia magyar dalait úgyszintén, és Kovács Loránd slágerestje is sikeres volt. Ezeket az előadásokat saját erőből finanszíroztuk.

— Munkájában segíti-e a fenntartó, az önkormányzat?

— A kapcsolatunkban nincs semmi rendhagyó. A pénzt tőlük kapjuk, ha valamiben segítségre van szükségem, megadják.

— Mennyi pénzt szán a város a művelődési ház működtetésére?

— Kétmilliárd-háromszázezer régi lejt. Ebben benne van a fenntartási költség, a kulturális és sportpályázatok, a fizetések. Jó lenne, ha közművelődésben, képzőművészetben jártas szakembert tudnánk még alkalmazni.

— Volt-e lehetősége külföldi példákat, modelleket megnézi, tapasztalatot cserélni?

— 2007-ben Svájcban egy közművelődési témájú konferencián vettem részt. Döbbenten tapasztaltam, hogy sokkal jobb anyagi körülmények között ugyan, de a mienkhez hasonló gondokkal küzdenek. A legnagyobb fékező erő Nyugat-Európában is az érdektelenség. És ugyanúgy meg kell küzdeniük saját intézményrendszerükkel, mint nekünk, ha valamit tenni akarnak. Ott ellenben nagyon erős a civil szféra, s ez igazi támasz számukra. Nekünk e téren sok még a tennivalónk, elevenebb kapcsolatot kellene teremtenünk az értelmiségiekkel, pedagógusokkal. Sajnos, távol maradnak rendezvényeinktől a középnemzedék tagjai is, úgy látszik, nehéz a taposómalom, melyben élnek, így a törzsközönségünk a nyugdíjasok soraiból kerül ki. És nagyon hiányoznak a fiatalok, megnyerésükre külön stratégiát kellene kidolgoznunk.

Meg kell nyerni a fiatalokat

― Soron következő jelentősebb rendezvényeik?

— Jönnek az Őszi Művelődési Napok. Előadásokat tervezünk, s azt, hogy a Filmklubot eljuttatjuk Kommandóra, Kőrösre. A gyermekeknek mesefilmeket készülünk vetíteni, a fiataloknak meg művészfilmeket válogatnánk, esetleg érdekes dokumentumfilmeket, de ezt még nem körvonalaztuk. Amikor a filmvetítést a meghívott rendezőkkel való beszélgetés követte, szép számban jöttek fiatalok is, és a közvetlen beszélgetés az alkotókkal nagyon feldobta a hangulatot.

― A kulcsot kellene megtalálni a közönség, a kultúraszerető emberek felé. De hogyan?

― Egyik módja talán az lenne, hogy magát a művelődés hajlékát kellene vonzóbbá tenni. Ilyen meggondolásból pályáztunk a közmunkálati minisztériumban az épület felújítására, bővítésére, a szükséges eszközökre. Ha pályázatunk nyer, csinosíthatjuk majd az intézményt is, s akkor már félig nyert ügyünk van.

— Pályaváltásnak is tekinthető munkaköre mit hozott személyes életébe?

— Az a kreativitás, a művészeti életben való részvétel, melyre számítottam, nem következett be. Bebizonyosodott, hogy a kreativitás ennek a munkának tíz százaléka, a többi adminisztráció és menedzsment. De izgalmas, érdekes, szeretem. És újszerű, s igyekszem megfelelni.

― Melyik önökhöz benyújtott pályázatot tartja a legizgalmasabbnak, legújszerűbbnek?

― Zorkóczy Zenóbia Kovásznai Nyári Esték című programját. S nagyon fontos rendezvénynek tartom a Kőrösi Csoma Sándor Napokat. Most már nekünk kell újszerűbb tervekkel, elképzelésekkel előállnunk.

Jobb lesz, ha visszakapjuk a mozit

Megkérdeztük Lőrincz Zsigmondot, Kovászna polgármesterét is: elégedett-e a város művelődési életével, s vannak-e elvárásai?

— A legnagyobb baj, hogy a városnak nincs kultúrháza, többször jártam a minisztériumban, Markó urat is megkértem, segítsen, hogy megkaphassuk a mozitermet. Nos, most úgy néz ki, ez megoldódott, a moziterem hamarosan a városé lesz. A kilencvenes években megkezdett művelődési házat a város egy bukaresti cégnek eladta, szálloda épül a város részvételével, de a finanszírozást illetően döntés még nem született. Visszatérve a kultúrára: a város művelődési életével alapjában elégedett vagyok, naponta szerveznek valamit, nem is érdektelen dolgokat, úgy érzem, az irány jó, ha valamilyen fennakadás vagy tisztázásra váró dolog merül fel, szerintem az egyetlen megoldás: össze kell ülnünk, meg kell beszélnünk.

— És beszélnek?

— A Háromszékben megjelent hír, miszerint a kultúrigazgató munkáját egy bizottság ellenőrizni fogja, rosszul csapódott le. A tanácshatározatban a felülvigyázza szó is szerepelt, de ezt később töröltettem, ugyanis nem erről van szó. A kultúrház igazgatójának van egy szerződése az önkormányzattal, amit eddigi tapasztalataim alapján tiszteletben tart, a dolgok jó irányban haladnak. Hibák természetesen vannak, például a román lakosság részéről panasz érkezett, hogy Torday Cecília nem vett részt a juhászlakodalmason. Tudomására hoztam elvárásomat: a románság művelődési megmozdulásainak szervezé­sében éppoly felelőssége van, mint a magyarokéban. Hibázott, de túlléptünk rajta. Kü­lönben az elmúlt hetekben sokat tárgyaltunk, ugyanis tető alá kellett hoznunk a jelenlegi kultúrház rehabilitációs tervét. Borbély László minisztériumában pályáztunk, nagyon bízunk abban, hogy pozitív elbírálásban részesülünk, s ezt a felújítást, bővítést el tudjuk végezni.