Több pöfetegféle régóta ismert ehető gombaként, de népszerűségük nálunk csak az utóbbi évtizedekben kezdett felfelé ívelni. Az óriáspöfeteget Carolus Clusius is megemlíti („Vngari Röffeteg”) és képet is közöl róla 1601-ben (XXVI. Genus, 85. tábla).

A mai kutatások középpontjába az e csoportba tartozó gombák közül az óriáspöfeteg (Calvatia gigantea) került, amelynek termesztésbe való bevonásával is kísérleteznek.

A méhészek körében korábban „méhdöglesztőként”, „méhszédítőként” volt ismert. Egyesek szerint a méhek a füstjétől elpusztulnak, mások szerint csak elszédülnek.

A gombavilág egyik óriása az óriáspöfeteg: átmérője elérheti az 50 cm-t is, tömege pedig a 10–20 kg-ot. Én magam a Vértesben – már évtizedek óta ismert óriáspöfeteg-termőhelyen – néhány éve teljesen ép, fiatal 5,1 kg-os példányt találtam. Dravecz Tibor néhai kedves gombásztársam tudatta, hogy Fejér megyében 9 kg-ot meghaladó példányokra is bukkantak már. Évekkel ezelőtt december 21-én is talált egy nagy, kb. 2 kg-os óriáspöfeteget még teljesen ép fehér burokban, de a belseje már enyhén érésnek indult.

Háromszéken találkoztam először több példányával is, de hírét egy felföldi (ráti, Szlovákia) adatközlőm nyomán igyekszem öregbíteni magam is, kinek egyik kedvence volt, s fényképet is mutatott róla még a fekete-fehér korszakból persze.

Elsősorban a pöfeteget (főképp az óriást meg a szürkét) használták s használják vágás esetén vérzéscsillapításra. Erről van mezőcsávási és magyarszováti adatunk is: Van otthon lófingporam. Miko megberetválkoztam s evágtam magam, odatettem az evágásra a megszárított lófing porát, s herejött hamar. (B. J.) Tudunk róla, hogy például Szilvásváradon állatoknak puffadásra megszárítva ezt is adták. Pora marhának orvosság a dunántúli Cserszegtomajon úgyszintén.

Csak egy példa arra, hogyan él vele a magyar népi konyha: A lófingot csak nemrég óta s kevesen szedik, eszik. Használható, ke hámozni, felszeletelni, sózni, tojásba mártva kisütni. (F. A., Várfalva)

Zsigmond Győző