Nemsokára új keresztlevél

 – A kampány során a Benedek-Huszár János név szerepelt plakátjain, a szavazólapon pedig csak a Benedek János volt felírva. Valójában melyik Barót frissen megválasztott polgármesterének „használatban” levő neve?
– A használatban lévő név a Benedek-Huszár János, sőt Kisbaconban úgy ismernek, mint Huszár János, hiszen ott tizenegy fajta Benedek van. Viszont az irataimban csak Benedek János vagyok – még néhány hétig. Folyamatban van ugyanis a Huszár hivatalosítása és hamarosan felmutatom az új keresztlevelemet, amiben már a Benedek-Huszár János név fog szerepelni.

Megmarad függetlennek

– Az EMSZ támogatásával, de függetlenként indult. Miért nem vállalta őket, hiszen ezernyi módon kötődik az EMNP-hez?
– Nem ezer szállal, csupán egyetlennel, a feleségem révén, aki nyolc évig volt az EMNP színeiben a megyei tanács tagja; én viszont mindig független voltam. Harminc éve már nagykorú vagyok, lehettem volna tagja bármelyik pártnak, de az eddigi terveimet mindig sikerült megvalósítanom függetlenként. Az illyefalvi mandátumomat is teljesen függetlenként vittem, annak ellenére, hogy folyamatosan ajánlották, legyek a tagja az MPP-nek vagy az RMDSZ-nek. A kampányban megfogalmaztam: olyan polgármester választására van lehetőség az én személyemben, amelyik egyik pólus iránt sincs elkötelezve. Ezzel tudtam elérni azt is, hogy mögöttem kialakuljon az összefogás csapata, ahol minden politikai pártból szerepelnek, és sok a tenni akaró civil ember. Továbbra is maradok függetlennek. Úgy gondolom, a két frakciót jobban össze tudom hozni így, mintha bármelyik mellett el lennék kötelezve.

– Pedig a kampány során többször is elhangzott az a vád, hogy az RMDSZ bújtatott jelöltje.
– Az nem titok, hogy tavaly ősszel több hónapon át tárgyalásokat folytattam az RMDSZ-szel, hogy a szövetség támogatásával is indulhassak. A hangsúly akkor is az összefogáson volt, nem a párttagságon. Az összefogás rajtam kívül álló okok miatt nem jött létre, az RMDSZ a maga útját járva választotta ki, kit fog jelölni. Kijelölte, az eredményeket ismerjük, most pedig előre nézünk.
 

Személyeskedő kampány

– Nem volt ez szép kampány, volt benne személyeskedés és vádaskodás éppen elég. Azt is mondták, hogy különböző embereknek tisztségeket ígért. Mint határozottan állították: már csak a kapus helye nincs senkinek odaígérve, mert a többi hely a húgának, az ő élettársának és stábja egyéb tagjainak van fenntartva. Van, volt ebben némi igazság?
– Ezt konkrétan Váncza Tibor állította, bizonyítékot persze nem mutatott fel. Nem is tehette, mert egyetlen embernek sem ígértem semmilyen tisztséget. Amúgy egyedül ő engedett meg magának nyilvános személyeskedéseket, az RMDSZ fair volt. Nem arról szólt a kampány, hogy embereknek posztokat ígérgetünk, hanem arról, hogy csapatként megnyerjük a választást, majd Barótot elindítjuk a felzárkózás útján. Ha ez személyzeti változásokat igényel bárhol, akkor azt habozás nélkül meg fogom lépni. De a csapat nem azért volt mellettem, mert én posztokat osztogattam volna, hanem azért, mert hittek abban, hogy együtt megcsináljuk. És megcsináltuk.

– Szóval teljességgel cáfolja?
– Abszolút. Amit személyzeti kérdésben ellenfeleim lebegtettek, egyetlen pontjában sem igaz: Szép Béla nem lesz városmenedzser, Demeter Zoltán nem lesz kultúrigazgató, a húgom, Márta nem lesz a városháza pályázatírója.

Fotók: Benedek-Huszár János Facebook-oldala

– Derzsi Sámuel konkrét vádat is megfogalmazott: pénzügyileg ellehetetlenítette a kisbaconi református egyházat, majd azt kihasználva vagyonának egy részét átjátszotta családjának. Van alapjuk ezeknek a vádaknak?
– Samu néhány éve költözött Kisbaconba, amivel nincs semmi baj, de ha jobban tudni véli bárki másnál, hogy itt mi volt, mi van és minek kéne lennie, azzal nagy baj van. Nincs benne a falu szövetében. A kisbaconiak pontosan tudják, hogy semmi alapja nincs a vádjainak, ezért álltak ki mellettünk, és ezért sem látom értelmét, hogy részletesen cáfoljam azokat. Az egyház gondnoka vagyok, nem ellehetetlenítem, hanem én magam és családom adományozunk, dolgozunk a saját erőnkhöz mérten az egyház javára, és ezt be is tudom bizonyítani, az ellenkezőjét meg Samu nem, és így rá – úgy is, mint többszörösen bukott jelöltre – több szót nem vesztegetek.

– Az ön ellen egyik leggyakrabban felhozott érv az volt, hogy miért akar egy kisbaconi Baróton polgármester lenni? Mivel sikerült meggyőznie a választókat, hogy bár nem velük „egyfalusi”, mégis érdemes önt támogatniuk?
– Kisbaconiként vagyok erdővidéki ember, akinek megkerülhetetlen Ba­rót, mert nélküle nincs fejlett Erdővidék. Márpedig én a saját lábán megálló Erdővidékben hiszek. Az eredmények azt mutatják, hogy a választók többsége simán túllépett ezen a dolgon, s megértették, nem szabad merevgörcsben értelmezni a lokálpatriotizmust. Erdővidék-szintű fejlesztési munkára vállalkoztam, és közösen fogunk sikereket elérni e téren. Az elfogadásommal függ össze a választók érett gondolkodása is, mivel tudtak differenciáltan szavazni. Az RMDSZ-szimpatizánsok közül több százan voltak olyanok, akik miután leadták voksukat a helyi és a megyei tanács listáira, illetve Tamás Sándorra, azt a független jelöltet választották, amelyikről úgy vélték, képes a jövőjüket ténylegesen jó irányba változtatni. Egy kisbaconi ember Barót élén a térségszintű szemlélet és összefogás markáns bizonyítéka.
 

Fejlődő Barótot

– Hirdetéseiben többek közt pontos, gyors, ügyfélbarát közönségszolgálatot, köz- és vagyonbiztonságot, a víz- és szennyvízszolgáltatás kifogástalan működtetését ígérte. Barót fejlesztését mivel kezdi el, a felsoroltak közül mi a legfontosabb, illetve a leggyorsabban megvalósítható?
– Vannak olyan feladatok, amelyek nem pénzt, hanem odafigyelést igényelnek. Ezek közt van a hivatali ügyintézés ügyfélbaráttá tétele is. De igyekszem a többi vállalásomat is minél hamarabb megvalósítani, hiszen azok nélkül nem kezdhetjük el az újabbakat. Ebben a pillanatban a legfontosabb a folyamatban lévő beruházások befejezése: a hidakat, az iskolát, a piacot, a parkokat sorolom ide. De új beruházásoknak is neki kell fognunk a körülmények szorításában: a bibarcfalvi főút mentén elhelyezzük a víz- és a szennyvízrendszert, mielőtt a 122-es megyei útnak az aszfaltozása megtörténne, Felsőrákoson is be kell helyeznünk a szennyvízvezetéket a főút alá, mielőtt a koptatóréteg rákerülne, de a városi strandot is újra fogjuk indítani jövőtől.

– A leköszönő polgármester, Lázár-Kiss Barna András a kampányban a bibarcfalvi fürdő teljes újjáépítését, új városkép kialakítását, a labdarúgócsapat harmadik osztályba vezetését is megígérte. Ezen kérdéseket viszi tovább és megoldja, vagy lemond róluk?
– Minden észszerű beruházást, aminek egy lej költsége is volt már, végigviszünk. A borvízfürdőt a következő években talpra kell állítanunk. Az is nyilvánvaló, hogy legelső igényünket ennek támogatására Vincze Loránt európai parlamenti képviselőnek nyújtjuk be, aki erre a helyszínen a minap ígéretet tett. A sportbázis projektjét – amennyiben tényleg megvan az a kétmillió eurós szerződés, amiről beszéltek – tovább fogjuk vinni, de nem a Technika-telepen. Észszerűen a városi sportbázist kell bővítenünk. A városi csapat felsőbb osztályba lépéséről nem nyilatkoznék, mert nem ismerem a labdarúgóklubok menedzselését, de a változatos sportolási lehetőségeket felkaroljuk. A város főterének a fejlesztését fontosnak tartom, de nem a megismert látványtervek szerint. Talán nem csak én szeretném azt, hogy Barót ne egy lebetonozott, lekockakövezett főterű város legyen, hanem egy üde, zöld, élhető kisváros. Ehhez a kerülőutakat is ki kell építenünk. Természetesen felveszem a kapcsolatot azokkal az építészekkel, akik már eddig is dolgoztak az elképzeléseken, de bevonjuk a döntés-előkészítésbe a kreatív fiatalokat is, hiszen ők lesznek a fejlesztés haszonélvezői, végő soron nekik építjük a várost.

– Az infrastrukturális beruházások sorsa mi lesz?
– Ezen a téren főleg a falvakban vannak nagy hiányosságok. Számításaim szerint huszonnégymillió euróra lenne ma szükség, hogy a hat település mindegyikén kiépüljön a víz-, gáz-, szennyvíz- és villanyhálózat, s utána minden utcát modernizáljunk. Ennyi pénzt egyetlen mandátum alatt képtelenség megszerezni, ahhoz – hogyha nagyon jól dolgozunk – tíz évre lesz szükségünk. De meg fogjuk csinálni, s ezt Székelyföld különböző szegleteiben végzett projektmenedzseri tapasztalatomra alapozva mondom.

– A kampány során a Felsőrákost Alsórákossal összekötő útról is sok szó esett. A megvalósításra kerülő tervei között szerepel?
– Mindenképp! Általa jelentősen megrövidül az E60-as nemzetközi út elérése, valamennyire érezhető lesz a gazdasági hatása is, de a legfontosabb azért lesz, mert a Zarándokon át tudjuk eljuttatni Alsórákos magyarságának a kulturális kínálatunkat, hiszen ezen a téren nekik nincs ahová más irányba fordulniuk. Közösségeinket kell összekötnünk ezzel az úttal. Azt szeretném, ha a következő tíz esztendőben olyan kulturális központot tudnánk Baróton kialakítani, amely ellátja nemcsak Erdővidék, hanem a Brassó megyei peremterületek identitáserősítő te­vé­kenységét is. Ahhoz, hogy el tudjanak jönni hozzánk az ürmösiek, az apácaiak, az alsórákosiak, és hogy el tudjuk vinni kulturális programjainkat hozzájuk, kell a jó út.

– Visszatérek egy előző kérdéshez: mindezt, amit elmondott, pártpolitizálást kizárva, függetlennek megmaradva lehetséges megvalósítani?
– Meggyőződésem, hogy lehet. Mivel függetlenként nyertem választást, ragaszkodom annak megtartásához, de partnerként tekintek az RMDSZ-re, az EMSZ-re, a megyei tanácsra is és a parlamenti képviseletre is, amelynek decembertől arrafelé is lennie kell. A korrekt együttműködésnek a független státus nem akadálya, eredményorientált szakmai partnerség lesz köztünk. Eddigi munkám során azt tapasztaltam, hogy a megyei tanács a lehetőségei függvényében minden egyes helyi önkormányzat mellé odaállt, amikor a különféle projektek önrészének a biztosítására volt szükség. „Hozzáállására” csak ott panaszkodtak, ahol nem volt saját teljesítmény és ötlettelenül kóvályogtak a lehetőségek rendre elhúzó szerelvényei között. A minap Tamás Sándorral már kezet fogtunk erre a partnerségre.