1958 a romániai magyarság történetében a véres megtorlásokkal, kivégzésekkel, példátlan retorzióval társuló esztendőként marad meg a közös emlékezetben.
A nacionalista kurzus vonalára lépett román kommunista diktatúra számára a megtorlásokhoz az impulzust a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség 1958. február 22. és 28. közötti látogatása jelentette. Kállai Gyula 1958. február 24-én Marosvásárhelyen jelentette ki, hogy Magyarországnak a szomszédaival szemben semmilyen területi követelései nincsenek — majd egyfajta ,,csatolt áruként" minősíthetetlenül csúsztatott, amikor kijelentette, hogy az 1956-os magyar ,,ellenforradalom" elsősorban Románia területi integritása számára jelentett veszélyt.
A csúsztatás abban állt, hogy revíziós követeléssel egyetlen program sem lépett fel. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem programjában 16. pontként szerepelt, hogy a magyar kormány nemzetközi fórumokon képviselje a határon túli magyarok ügyét. Egerben, Sopronban elhangzott egy-két irredentának minősíthető bekiáltás, de azokat azonnal leintették, és a rádió Egerben a szomszédos országok nyelvén az összefogás szükségességéről sugárzott műsort.
Kállai Gyula Marosvásárhelyen a revizionizmus ,,rémének" felemlegetésén túlmenően arra is felhívta a ,,román elvtársak" figyelmét, hogy az ellenforradalmárokat példásan meg kell büntetni. Ennek a kijelentésnek azonnali hatása volt: a legvéresebb kezű magyar gyilkos, Kádár János és kísérete még el sem hagyta az országot, valahol Nagyenyed és Kolozsvár között tapsoltatták és éltették magukat, amikor a Kolozsvári Katonai Törvényszék Fodor Pál csíkszeredai vasútépítő mérnök, Csiha Kálmán református lelkész — a későbbi püspök —, Hajdu Géza, Szőcs Ignác, Szentmártoni Bálint Ferenc-rendi szerzetes perében példátlanul szigorú büntetéseket mondott ki: Fodor Pált, Fodor Imre marosvásárhelyi polgármester (1996—2000) édesapját 25 évi kényszermunkára, a többieket 10 és 20 év közötti börtönbüntetésre ítélte.
Valósággal begerjedt az elnyomógépezet, futószalagon hozták a halálos ítéleteket, életfogytiglani kényszermunkára szóló ítéleteket. 1958. május 30-án a temesvári Május 1. munkásklubban a mellényszabóból ,,hadbíró őrnaggyá" avanzsált tanács tíz személyt ítélt halálra. Kegyelmi kérvényüket visszautasították, majd a Nagy Nemzetgyűlés elnöki tanácsa — ahol, természetesen, magyarok is szavaztak! — 1958. augusztus 22-én megerősítette a halálos ítéleteket.
Ötven évvel ezelőtt, 1958. szeptember 1-jén a szekuritáté temesvári börtönében — a kivégzési jegyzőkönyvek hiteles tanúsága szerint — éjszaka, 23 és 24 óra között tíz értelmiségit, köztük dr. Fîntînaru Alexandru aradi ügyvédet, kivégezték. Valószínű, tarkólövéssel.
Az ötvenedik évfordulón illik a nevüket is felsorolni: Szoboszlai Aladár magyarpécskai, aradi, temessági római katolikus plébános, Ábrahám Árpád torjai római katolikus plébános, báró Huszár József abafáji földbirtokos — letartóztatásakor Aradon élt —, dr. Fîntînaru Alexandru aradi ügyvéd, a Nemzeti Parasztpárt egyik Arad megyei vezetője, Orbán Károly mezőmadarasi, nyolc nyelvet beszélő földbirtokos, dr. Kónya Béla István kézdivásárhelyi ügyvéd, Orbán István csíktaplocai tisztviselő, földműves, Lukács István magyarpécskai kereskedő, Tamás Imre csíksomlyói tanító, Tamás Dezső csíksomlyói tisztviselő.
A halál beállta után a holttesteket — valószínű — a börtön rabtemetőjében kaparták el. A hozzátartozók ma sem tudják, hol nyugszanak szeretteik földi maradványai. Az antik sorstragédiák drámáját messzemenően túlszárnyalja Tamás Imre tanító három gyermekének halottak napi ,,megemlékezése": a börtönből kiadták édesapjuk véres foltokkal tele nagykabátját, a két kislány és egy fiú minden november elsején erre a nagykabátra borult rá, ez volt édesapjuk sírja... Ehhez hasonló drámát alig ismer a történelem. A jelenlegi román hatalom ötven évvel a kivégzések után sem hajlandó feltárni: hol kaparták el az áldozatok holttestét, hogy a hozzátartozók megadhassák a végtisztességet.
A Szoboszlai-per többszörösen kapcsolódik Háromszékhez. Szoboszlai Aladár úgy képzelte el, hogy a kommunista hatalom megdöntésében támaszkodik a Pusztai Ferenc-Dézsi Dénes-Máthé György — Pusztai-Jeges-Dézsi, Iochom István kiváló könyvében megörökített — fegyveres harcára. Nem tudta, hogy a ,,szökevények" fegyveres ellenállását likvidálták.
Úgy képzelte el, hogy Háromszék lesz az általa kidolgozott Keresztény Dolgozók Pártjának és programjának központja. Bérmakeresztapja, Ábrahám Árpád torjai plébános révén a szervezkedés egyik legfontosabb központja Torja lett. A mozgalomnak sejtje működött Kézdivásárhelyen, Csernátonban.
Éppen ezért tartom fontosnak, hogy a mozgalom hiteles történetét a Háromszékben közölt sorozat révén elsősorban a megye lakossága ismerje meg.
A sorozat elindítására a másik szomorú évforduló jelenti az ,,apropót": 50 évvel ezelőtt, 1956. október 4-én a nagyvárad-velencei művelődési házban mondták ki az ítéletet az érmihályfalvi csoport perében. Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkészt és dr. Hollós István volt hadbíró századost — aki egy percig sem gyakorolta a hivatását, hiszen a fronton harcolt —, később magyar-francia-latin szakos tanárt halálra, 13 személyt életfogytiglani kényszermunkára és a többieket 5—25 év közötti börtönbüntetésre ítélték.
Sass Kálmánt és Hollós Istvánt 1958. december 2-án a szamosújvári börtönben végezték ki. Ez volt a legkegyetlenebb per, a túlélők nagy része a börtönből való szabadulás után elhunyt.
A Háromszék folytatásokban közli TÓFALVI ZOLTÁNNAK a megyénkhez sok szállal kapcsolódó Szoboszlai-per anyagát feldolgozó munkáját, emléket állítva Erdély mártírjainak.
Abafáji báró Huszár József, a per másodrendű vádlottja. 1958. szeptember 1-jén kivégezték.
Lőrincz Sándor Károly torjai tisztviselő. Szabadulása után fél tüdővel Vargyason élt. Ott is hunyt el. Nem sikerült szembesítenem a kihallgatási jegyzőkönyvével.
Reusz Erzsébet Klára aradi közgazdász, tanárnő. A vádirat szerint Szoboszlai Aladár egyik szerelme. A letartóztatásakor második egyetemi tanulmányait végezte.
Mezei Mózes Levente Ferenc-rendi szerzetes. Fodor Pál perében is vádlottként hallgatták ki. A Szoboszlai-perben ítélték el, mert annak a felgöngyölítése hamarabb elkezdődött.
Dr. Kónya Béla István marosvásárhelyi származású ügyvéd, letartóztatásakor Szentkatolnán, illetve Kézdivásárhelyen jogtanácsos. 1958. szeptember 1-jén végezték ki.
Kosza József ozsdolai plébános. Őt már egyszer elítélték Pusztai Ferenc, Dézsi Dénes, Máthé György ,,szökevények" támogatásáért. Szoboszlai Aladár arra kérte: vegye fel újra a kapcsolatot a szökevényekkel, akiket tűzharcban már korábban agyonlőttek.
Ráduly István brassói plébános. Ő mentette 1944 májusában a bözödújfalusi székely szombatosokat az auschwitzi deportálástól. A gyónástitokhoz való ragaszkodás áldozata. Nem volt hajlandó semmit bevallani Szoboszlai Aladár gyónásából.
