A hadi helyzet rosszabbra fordult, március végén a diákokat leérettségiztettük, megjelentek Szentgyörgyön szekerekkel az ukrán menekültek, akiket táborba helyeztek el. A Kollégiumot elfoglalta a katonaság s villámcsapás szerű volt az augusztus 23-iki román átállás. A csendőrség s a kevés katonaság tartotta a határt Illyefalvánál, Kökösnél s Előpataknál. Megjelentek a német katonák, egy jó pár piros nadrágos tábornokkal s a román felderítő repülőgépek. Mi Árvay Józseffel, aki a katonának behívott Kovács Márton helyett lett a könyvtáros, a múzeum tornyából néztük a légi harcot a német és a román repülők között. Herepei (Herepei János igazgató – szerk. megj.) az irodájában írta a folyamodványt, hogy a Minisztérium a Székely Nemzeti Múzeumból csináljon Székely Kutató Intézetet. Mi magunk között csodálkoztunk, hogy ilyen helyzetben, mikor már itt van a front, ilyesmivel foglalkozik. Herepeiné meg állandóan útban volt a csendőrlaktanya (az egyik tanalapi épületben) s a múzeum között, hozta a félrevezető híreket az urának. Mi Árvayval ketten bementünk Herepeihez s feltártuk a valós helyzetet s kértük, hogy határozzon, mert nekünk az az álláspontunk – tudván, hogy volt egy kiürítési terv – hogy ilyen háborús helyzetben nem szabad kitenni egy esetleges bombázásnak mozgó szerelvényen a múzeum anyagát. Herepei egyet is értett ezzel, s úgy döntöttünk, hogy az anyag s mi is helyben maradunk. Este megnyugodva tértem haza, ahol Édesanyám a katonai behívóval várt, hogy jelentkezzem azonnal állomáshelyemen, Monoron. Reggel korán bementem a múzeumba, hogy jelentsem katonai behívómat Herepeinek, akit sehol se találtam. Fadgyas Anna volt csak az irodában, s közölte, hogy este nagy jelenet volt Herepei és Herepeiné között, melynek eredménye az volt, hogy Herepei 2 vagont kapott, s éjjel a katonaság segítségével berakodott a családjával, a múzeum legértékesebb tárgyaival (lustra, nemesi levelek, éremgyűjtemény, régi magyar könyvtárhoz tartozó könyvek, Barabás-, Gyárfás-képek), a múzeum összes készpénze. (…) Herepeinének pedig, mint a szegényeket segítő Zöld Kereszt megbízottjának meg gondja volt, hogy a Zöld Kereszt nála levő raktárát is elvigye. A másik vagont meg Árvay gondozására bízta, berakodván a múzeumi altiszt családjával és főzőkályhájával, továbbá vagy 36 láda múzeumi anyaggal, hogy vigye ki Keszthelyre, mely a Székely Nemzeti Múzeum kiürítési állomása volt. Szerencsére Fadgyas Anna az állomásra kivitt leltárakat visszahozta, mikor Árvay közölte, hogy húgát, Ilit, nem tudja elvinni mivel ő katonaszökevény. Ahogy hallottam, amíg a várost aknázták az oroszok, Fadgyas Anna Angyalosra húzódott ki, majd a harcok elültével visszajött, s megindult az új adminisztráció segítségét kérni a múzeum számára. Egy rövid ideig a múzeumnak nem volt gazdája, s a múzeumba betörő Maniu-gárdisták csak a Szopos-képet vitték el.

A honvéd laktanyában való jelentkezésem után rögtön az első kiürítési-katonai vonattal irányítottak állomáshelyemre, Monorra. A szerelvény Csíkszentkirálynál megállt, s a szomszéd vágányon levő vonat egyik vagonjából Árvay és Barabás altiszt integettek felém. Átmentem hozzájuk, s elmondtam, hogy megyek az egységemhez. Árvay, mivel az utunk egyirányú volt, arra kért, hogy legyek segítségére, mint katona. Ezt megtehettem, mert mindegy volt ebben a nagy tumultusban, hogy mikor érek Monorra. A szerelvény eljutott Szeretfalváig, de onnan továbbmenni, a sok katonai szerelvény miatt, nem lehetett tudni, mikor lesz lehetséges. Elmentem a P. U. P.-hoz (honvéd pályaudvar-parancsnokság – szerk. megj.), hogy intézkedést kérjek. Az állomáson találkoztam vitéz Gaáli Ernővel, a vitézi szék sepsiszentgyörgyi parancsnokával, aki nyugalmazott vezérőrnagy volt, s elmondtam neki, hogy itt vagyunk a Székely Nemzeti Múzeum kiürített anyagával s tanácsot kértem. Erre ő azt a választ adta: Édes fiam ez egy olyan nagy horderejű dolog, hogy én ebben tanácsot nem adhatok.

Visszamentem Árvayhoz s elmondtam, hogy mit mondott Gaáli. Árvay akkor azt javasolta, hogy vigyük Kolozsvárra, mert ő nem akarja az anyagot kiszállítani, mert ő Kolozsvárt akar maradni, mivel ott vannak a barátai. A szállítmányért ő volt felelős. Visszamentem, s kértem az állomásparancsnokságot, hogy irányítson Kolozsvárra. Azonnal intézkedtek, s a szerelvény elindult Kolozsvárra. Megérkezve az állomásra, kaptunk egy kis bombázást, de közülünk senki sem sérült meg. Árvayval bementünk az Erdélyi Múzeumba, s az igazgatót, dr. Roska Mártont megkértük, hogy adjon helyet az elmenekített anyagnak, amit készségesen megtett, s a ládákat lehordtuk a pincébe, ahol biztonságban tudtuk. Megkönnyebbülve a felelősségtől, Árvay a Nyelvintézetbe húzódott, én pedig László Gyulánál találtam lakást, amíg kimegyek az egységemhez. Szeptember 23-án az Erdélyi Múzeumba hívattak, hogy itt van dr. Vargha László Budapestről, mint miniszteri biztos, hogy Keszthelyre szállítsa a múzeum anyagát. Árvayval mindketten tiltakoztunk az elszállítás miatt, hiába kerestük fel a kolozsváriakat, a könyvtár főigazgatóját, Kelemen Lajost, Roska Márton is a vállát vonogatta, senki se avatkozott be.

Vargha László a magával hozott autóba bepakoltatta a múzeumi ládákat, s az altisztet, Barabás Jenőt családostul, s elvitte Keszthelyre.

Árvay nem ment ki, maradt a barátainál, nekem – aki csak szemlélője lehettem a dolgoknak, mivel nem volt megbízatásom – mint katonának, tovább kellett mennem az egységemhez. Megjegyzendő, hogy másnap megjelent Kelemen Lajos, s akasztófával fenyegetett – jóllehet nem jött el, hogy a szállítást megakadályozza –, hogy kiengedtük a ládákat. (Bethlen Béla Észak-Erdély kormánybiztosa voltam című könyvében – Budapest, 1989, 181. lap – tévesen állítja, hogy a vagonokat Herepei János utasítására én kísértem.)

Székely Zoltán

Jegyzőkönyv

felvéve Kolozsvárt, az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára Intézetében, 1944. szept. 23-án. Jelen vannak: dr. Árvay József múzeumi gyakornok és dr. vitéz Székely Zoltán szolgálattételre berendelt áll. gimn. tanár, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum részéről; dr. Vargha László közgyűjteményügyi előadó, miniszteri biztos a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége részéről.
Megállapítják, hogy a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum biztonságba helyezendő anyagából 46/negyvenhat/ drb. láda az Erdélyi Nemzeti Múzeum óvóhelyén van ideiglenesen elhelyezve.
Dr. Vargha László miniszteri biztos a Székely Nemzeti Múzeum 46 /negyvenhat/ láda anyagát a vonatkozó miniszteri rendelet és főfelügyelőségi utassítás értelmében a gyűjtemény fokozottabb biztonságba helyezése céljából a Székely Nemzeti Múzeum fenntnevezett tisztviselőitől átveszi és elszállítja.
Kelt, mint fennt.
Dr. Árvay József múzeumi gyakornok
Dr. Vargha László közgyűjteményi előadó, miniszteri biztos
Dr. v. Székely Zoltán szolgálattételre berendelt áll. gimn. r. tanár