Sok párkapcsolat, házasság harmonikusabb, szeretetteljesebb, értelmesebb lenne, ha lennének „házasság-előkészítők”. Magától értetődő az, hogy vannak autóvezetést oktató iskolák, léteznek számítógép-kezelői kurzusok, bárki részt vehet a főzés művészetébe beavató tanfolyamon is. Kellő tudás híján a legtöbb férfi és nő csupán vágyálmaival felfegyverezve, irreális elvárásokkal, téves feltételezésekkel és káros hiedelmekkel lép be a házasságba. Az egyik ilyen hiedelem az, hogy az ellentétek vonzzák egymást.
Sok házaspár tapasztalata azt mutatja: az ellentétek csak rövid távon izgalmasak – később inkább vitákhoz, veszekedésekhez vezetnek. Persze, ez nem jelenti azt, hogy két jelentősen különböző személyiség ne élhetne együtt, de ehhez nagyon nagy toleranciára van szükség. Csak akkor fog működni a dolog, ha társuk ellentétes tulajdonságaira úgy tekintenek, hogy az nem hiba, hanem becsülendő érték.
Az igazság az, hogy már csak férfiként és nőként is a lehető legtöbb területen nagyon különbözőek vagyunk. És ha nem tanuljuk meg egymás különbözőségeit tisztelni és elfogadni, máris indulnak a súrlódások, robban a veszekedés.
Pedig egyikünk sem jobb vagy kevesebb, mint a másik. A különbözőségek éppen azt mutatják meg, hogy milyen nagyon szükségünk van egymás képességeire.
A nők például nagyon érzékenyek a részletekre, minden apróságot megfigyelnek és így alkotnak véleményt helyzetekről és emberekről. A férfiak mindeközben inkább átsiklanak a részletek felett, általában észre sem veszik, mert ők csak a „lényegre” koncentrálnak.
A nőknek van egy fontos képességük, „hatodik érzékük” – a megérzés. Egyfajta „belső szemmel” látják, ha egy ember vagy egy élethelyzet veszélyes lehet a számukra. Ezzel a képességükkel sokat tudnak segíteni a férjüknek egy másik emberrel vagy helyzettel kapcsolatban. A férfiak viszont zseniálisak tudnak lenni a kivitelezésben, mert határozottak, erősek és bátrak, véghez tudják vinni a terveiket.
Mind a férfinál, mind a nőnél nagy előnyt jelent az olyan szülői háttér, ahol problémamegoldásra tanították a gyerekeket, és nem helyettük oldották meg a problémát. Ha csak az egyikük jött ilyen szülői háttérből, az szintén nagy különbözőséget jelenthet a gondolkodásban és a hozzáállásban.
A szexualitás területén is teljesen mások vagyunk. Ez esetben a különbözőségek nem annyira előnyösek, és azért, hogy a házasságnak ez az igen fontos területe jól működjön, meg kell ismerni és „tanulni” egymást.
Olvastam valahol, hogy a nők szexualitása úgy működik, mint a vasaló: csatlakoztatni kell az áramforráshoz – vagyis a nő számára a kapcsolat kulcsfontosságú. Majd fokozatosan melegszik fel, és amikor eléri a kellő hőfokot, akkor lehet csak „vasalni”. De utána is nagyon finoman kell vele bánni, mert igen lassan hűl ki.
A férfi ezzel ellentétben olyan, mint a mikrohullámú sütő, pillanatok alatt kész minden. Valójában a férfinak nagy önfegyelemre van szüksége ahhoz, hogy visszafogja magát attól, hogy pár perc alatt minden megtörténjen. Ebben segít az, ha elsősorban nem önmagára figyel, hanem a feleségére, ha ismeri, megérti és szereti őt.
A nőknek nagy igényük van a beszélgetésre, egyszerűen muszáj elmondaniuk a benyomásaikat, gondolataikat, hogy mit csináltak ma és mit szeretnének tenni holnap.
A férfiak is szeretik megosztani a gondolataikat, ha nem túl éhesek, ha nem túl fáradtak és éppen olyan kedvük van.
A nő agya állandóan jár és ugrál egyik gondolatról a másikra, de neki ez nem gond, mert összefüggéseket talál a dolgok között. A férfi ezzel ellentétben egy dologról, témáról beszél. Ezért is van nagy szükség a figyelemre, hogy megértsük egymás gondolatmenetét.
Kertész Tibor,
a Gyulafehérvári Főegyházmegye családpasztorációs központjának munkatársa
(folytatjuk)
