Bizony van egy csomó gond a családi életben, a másokkal való együttélés nem mindig kellemes, mégis jobb családban élni, mint magányosan, a színeknek az a szerepük, hogy kiegészítsék egymást – mondta Böjte Csaba, hangsúlyozva, hogy ha le tudunk ülni beszélgetni egymással, ha el tudjuk mondani egymásnak a sérelmeinket, az segít az együttélésben. Jézus nagyon magasra állítja a mércét, amikor arra szólít fel, hogy legyünk tökéletesek, de egymást csiszolgatva mindenképpen erre kell törekednünk. Hajlamosak vagyunk arra, hogy különbnek érezzük magunkat másoknál, de a legsikeresebb embernek sem szabad megfeledkeznie arról, hogy a gazdag ifjúval együtt „őt is a tű fokán túl várja az Isten”. Csaba testvér a tőle megszokott módon több személyes élményét is megosztotta a gyülekezettel. Mint mesélte, pár nappal ezelőtt önvizsgálatot tartott, és be kellett ismernie, hogy bizony ő is túl hiú néha, neki is nagy az önérzete, egója, rosszul esik neki, ha más rosszat terjeszt róla. „Ha nagyon alázatosak, kicsik lennénk, el sem tudna találni egy másik ember egy megjegyzéssel, de ha akkora a hiúságunk, mint egy csűrkapu, akárhova lőnek ránk, telibe találnak” – vallotta.

Október 1-jén emlékezik meg a katolikus egyház Lisieux-i Szent Terézről, a misszionáriusok védőszentjéről, ezért az ő életéből is elmesélt néhány történetet az igehirdető. Teréz nagyon szerette a rózsákat, így próbált életet csempészni a kolostori élet szürkeségébe, de mivel egyik idős nővértársa azt állította, hogy allergiás a rózsára, kiirtották a kolostorból ezt a virágot. Mint később kiderült, ez az allergia csupán önző szeszélynek bizonyult, de Teréz nem sértődött meg miatta, sőt, élete végéig alázattal viszonyult nővértársához, ha csak tehette, segített neki, olyannyira, hogy a halála után ez a nővér meg volt győződve róla, hogy Teréz őt szerette a legjobban társai közül. „Olyan szépen mondja Jézus, hogy aki utánam akar jönni, vegye vállára az ő keresztjét, és úgy kövessen engem. Igen, szeressük a családunkat, és ne csak férjünket, feleségünket, gyerekünket, hanem azokat a távolabbi családtagokat is, akire valamilyen okból talán nem vagyunk túl büszkék” – fogalmazott a ferences atya.

Jézus Krisztust a bűnösök barátjának nevezték, és ebben ő is szeretne hasonlítani rá – mondta, hozzátéve, hogy könnyű elítélni azokat a társainkat, akik megcsúsztak, elestek, de éppen nekik van a legnagyobb szükségük a szeretetre. Ezért szokott ő utazásai során szóba állni a hajléktalanokkal, de nem lekezelve őket, alamizsnát adva nekik, hanem meghívva őket egy kávéra, és valódi érdeklődéssel hallgatva szomorú élettörténeteiket. „Nagyon fontos, hogy megfogjuk egymás kezét, mert amikor majd odaállunk a Jóisten elé, nem azt fogja számon kérni tőlünk, hogy felújítottuk-e a templomot, kicsempéztük-e a fürdőszobát, hanem azt, hogy hány emberhez tudtunk szeretettel odafordulni. És ki másnak van nagyobb szüksége a szeretetünkre, mint családtagjainknak?” – összegezte gondolatait Böjte Csaba, majd imájában arra kérte a Jóistent, hogy a családunk iránti szeretet útján vezessen bennünket.