Utólag Marcel Vela belügyminiszter úgy magyarázta a lépést, hogy el akarták kerülni az erőszakos fellépést a lakossággal szemben, ám az üzenete a történteknek mégis az, hogy az állami szervek képtelenek érvényt szerezni a hatályos törvényeknek, és ezt csak megerősíti, hogy a járvány terjedésének megakadályozására hozott intézkedések meghiúsítása miatt nem hivatalból, hanem civil panaszok alapján indítottak 25 bűnvádi eljárást. A törvénytisztelő polgárok persze nem erőszakos fellépést vártak el a zarándokok ellen (akkor sem, ha egy részük nem viselkedett éppen békésen), de az megdöbbentő, hogy az erre hivatott hatóságok nem tudnak kezelni egy kényes helyzetet, sőt, a jelek szerint nem is akarnak, mert senkit nem vontak felelősségre, legkevésbé a belügyminisztert, aki már húsvétkor is kivételezni akart az ortodox egyházzal, most pedig sokkal rosszabbul állunk, a járvány elszabadulni látszik.

Még megdöbbentőbb, hogy ez egyáltalán nem egyedi eset, a múlt héten minden napra jutott olyan esemény, amely az állam, a kormány súlyos gyengeségét mutatja. Egy Laurențiu Barangă nevű esztergályos hamisított diplomákkal egyetemi tanár és a felsőoktatás minőségét szavatoló testület tagja lett, az államtitkokat kezelő intézmény alelnöke és a pénzmosás elleni hivatal vezetője. Emiatt sem váltottak le senkit: habár nagyon egyértelmű, hogy sem az ilyen tisztségekbe javasoltak átvilágítását végző (sok pénzzel és kiváltsággal kényeztetett) titkosszolgálatok, sem az őt támogató liberális pártemberek nem végezték el a dolgukat, Ludovic Orban kormányfő elintézettnek tartja az ügyet azzal, hogy a szélhámos lemondott.

A kormánypárton belül történt az is, hogy a saját gyermekét megalázó, az NLP-ből formailag kizárt, de támogatásával újraválasztott, majd pár nap múlva jogerősen elítélt oláhszentgyörgyi polgármester, Traian Ogâgău új mandátumot kezdhet, mert a prefektus (az NLP-kormány megbízottja) a már lejáróban levő mandátumát szüntette meg, ahelyett, hogy várt volna néhány napot a beiktatásig. Így lehet kijátszani azt a törvényt, amely tiltja, hogy jogerősen elítéltek választott tisztségviselők legyenek. És a kormány szemet hunyt, nem váltotta le sem prefektusát, nem kéri a szégyellni való polgármester lemondását sem.

Az már nevetséges is lehetne – ha lenne valakinek kedve nevetni a koronavírusos betegekkel már megtelt kórházak és a tovább emelkedő járványgörbe mellett –, hogy két különböző hivatal két különböző fertőzési mutatót adott meg Bukarestben, és ezt sem kérték senkin számon, hanem utólag módosítottak a számítási szabályokon. Mintha az lenne a cél, hogy elkendőzzék a valóságot, ami a kormány tehetetlenségét is tükrözi.

Ezek után érthetőbb a jászvásári történet: az emberek úgy érzik, hogy az állam magukra hagyta őket, és már csak a szentektől várnak segítséget.