Bárcsak ilyen egyszerű lenne! Igaz, sok példa van arra, hogy egymástól teljesen különböző emberek szeretnek egymásba. Ugyanakkor már számos tanulmány bizonyította, hogy akkor van a legnagyobb esély egy tartós kapcsolatra, ha a partnerek világnézete, értékrendje, műveltsége hasonló. Egy jó párkapcsolathoz, házassághoz egyetértés és összhang szükségeltetik, nem pedig ellentét.
Olykor valóban vonzzák egymást a különböző életstílusú és eltérő életvitelű egyének, egynéhány eltérés valóban képes az embert gazdagítani, ösztönözni, mi több, olykor izgatni és elkápráztatni. De az is igaz, hogy bár az apróbb ellentétek jótékonyan képesek hatni, alapvetően nem garantálják a jó kapcsolatot. Ha két teljesen különböző életstílusú ember köt házasságot, összeütközésekre számíthatunk.
Egy feleség túláradó viselkedése és lobbanékonysága állandó súrlódásra adott alkalmat a házasságukban. A férj kiszámíthatósága és előre látható reakciói bénító unalmat váltottak ki. A férfi visszavonult, ebben a feleség elutasítást vélt felfedezni, kétségbeesetten megpróbálja újra magára terelni a figyelmet, amit a férfi kritikának érez, és csak még jobban begubózik. Hamarosan fellángol a hatalmi harc, melynek során olyan taktikát választanak, amely lehetetlenné teszi azt, amire egyébként mind a ketten vágynak, hogy valóban közel kerüljenek egymáshoz. Valóban ördögi kör ez!
A kutatások szerint körülbelül kétszer olyan valószínű, hogy vonzódni fogunk valakihez, akivel tíz kérdésből hatban egyetértünk, mint akivel csak háromban. Mindezek fényében egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, ha Európa nagyvárosait járva arab, kínai és török negyedeket látunk. A bevándorlók évtizedek óta őrzik a saját nyelvüket, vallásukat és az európaitól eltérő szokásaikat, erkölcsi beidegződéseiket. A kulturális asszimiláció gyakorlatilag lehetetlen küldetésnek bizonyul.
Bizonyos ideig talán vonzzák egymást a teljesen eltérő karakterek, és ösztönzően hatnak egymásra. Hosszan tartó, pozitív kapcsolat azonban csak akkor fejlődhet ki közöttük, ha túlsúlyban van a hasonlóság és az összhang.
Egy házasságban óhatatlanul súrlódáshoz vezet, ha az egyik fél pedáns és válogatós, a partnere ellenben inkább rendetlen és igénytelen. „Az ellentétek vonzzák egymást” hiedelem azt sugallja, hogy harmonikus lesz a kapcsolat, ha a tökéletes partner másra sem vágyik, mint hogy rendet tehessen a párja körül. Ha azonban a rendszerető fél állandóan morgolódik, hogy a másik rakjon rendet és többször takarítson, ez majdnem mindig kárára válik a kapcsolatnak, és végül kibékíthetetlen ellentétekhez vezet.
Képzeljünk el egy házaspárt: egyikük szívesen beszélget más emberekkel, szívesen beszél az érzéseiről és az elképzeléseiről, míg a másik nagyon visszahúzódó, a magányt szereti és szívesen van egyedül.
Vagy egy roppant barátságos valakit, aki szívesen van társaságban, és szeretne megismerni minél több különböző típusú embert, ugyanakkor a házastársa mélységesen bizalmatlan a legtöbb emberrel szemben, és alapjában senkit sem szível.
Képzeljünk el egy zsugori alakot, aki olyasvalakivel házasodott össze, aki két kézzel szórja a pénzt. Micsoda válságokat élnek át az ilyen párok!
Egy boldog kapcsolat előfeltétele, hogy az alapvető azonosság mellett mindig meglévő különbségek kiegyenlítődjenek. És ez sok munkával is jár… Mert a házasság nemcsak egy langyos fürdőhöz hasonlítható kellemes viszony, hanem egy odaszánással, tudatossággal megőrzendő érték.
Kertész Tibor, a Gyulafehérvári Főegyházmegye családpasztorációs központjának munkatársa
.jpg)
