Kevesen tudják, hogy Marosi Károly dálnoki református lelkipásztor – aki huszadik éve szolgál Dózsa György szülőfalujában – szabad idejében a vízi járművek szerelmese, és nagyon szeret horgászni. A lelkész először csónakvásárlásra gondolt, de látva a borsos árakat eldöntötte, hogy maga készít kenut.
A világhálót böngészve több tervrajzot is letöltött, és kiválasztott egy kenutípust, amelynek az anyagát is leszabta, de nem érezte tökéletesnek a munkáját. Közben rátalált az interneten a kanadai Jason Eke videósorozatára, amelyben bemutatja a kenuépítés mikéntjét az első lépéstől az utolsóig. Így két és fél év alatt készült el a saját kenuja 2016 szeptemberére.
Elmondása szerint 200–250 munkaórát igényelt a vízi jármű megépítése, mivel az egyes munkafázisok specifikus szerszámok beszerzését tették szükségessé, ezért szakaszokban készült el a kenuval. Azóta már sokfelé járt vele, többek között a Duna Szent György ága két utolsó kilométerén, le a Fekete-tengerig és vissza, de leginkább Besenyőn használja. Ebből született a következő ötlete, hogy jó lenne kipróbálni a vitorlázást is.
Bár a kenu nem a tökéletes csónaktípus ehhez, megépítette azon pluszrészeket, amelyek lehetővé tették, hogy a kenuval is lehessen vitorlázni. Miután kipróbálta, eldöntötte, hogy a kenu után egy vitorlás csónakot is épít. Augusztusban látott hozzá a munkához: megszerkesztette az építőállványt, előkészítette a léceket, majd azokat az állványra rögzítette. Most jutott el abba a szakaszba, hogy össze kellene csiszolni, majd beborítani üvegszövettel, epoxigyantával kívül-belül, majd a beltér kialakítása – az ülések, az árbóctartó, a stabilizátor szekrénye, a kormánylapát felszerelése – következik.
A lelkész tervei szerint a vitorlás csónak a jövő tavaszra készülne el, akkor próbálná ki a Besenyői-tó vizén, majd egy minijacht megépítése következne.
