Március végén írtunk rovatunkban az egyik, a koronavírus-járvány „áldozatául” esett háromszéki cégről. A Dalia Prod Kft. tavasszal az elsők között jelentette be, hogy alkalmazottjai több mint felét el kell bocsátania, hiszen úgy látszott, hogy az egynyári- és balkonnövény-termelő vállalkozásnak – az országban legnagyobbként – nem csupán az ezutáni, hanem az eddig elvégzett munkája is kárba vész. Most azzal kerestük meg a cég vezetőjét, Rendi Ferencet és a vállalkozást immár nagyobbrészt irányító lányát, Rendi Amáliát, hogy mekkora veszteséggel, hogyan sikerült átlendülniük a járvány okozta nehéz helyzeten.
Visszamondott rendelések
Rendi Amália: – Azért kerültünk a tavasszal nagyon nehéz helyzetbe, mert az áruházak visszamondták a rendeléseket, olyan körülmények között, hogy az éves forgalmunk döntő többségét tavasszal, gyakorlatilag két hónap alatt bonyolítjuk le. Márpedig hatalmas forgótőkével dolgozunk, ezt mind beletettük a tavaszi növények előállításába, s mivel a termék élő növény, két hónap kiesés után nem tudjuk elővenni az alapanyagokat, mint más termelő vállalatoknál, nem lehet ott folytatni, ahol abbahagytuk. Ugyanakkor még a járvány előtt belevágtunk egy jelentős fejlesztésbe.
– Milyen beruházásról van szó?
Rendi Ferenc: – Új növényház építését kezdtük el, bővíteni a termelőfelületet, ezért vettünk fel hitelt. Erre a hitelre aztán kértünk és kaptunk szeptemberig, vagyis fél évre törlesztési moratóriumot, nem használva ki végül a lehetséges kilenc hónapot, hiszen előbb-utóbb úgyis törleszteni kell. Természetesen a beruházást is átütemeztük.
Állami segítség
Rendi Amália: – Nagy dolog volt ugyanakkor, hogy a kormány lehetővé tette, hogy időlegesen kényszerszabadságra küldjük az alkalmazottakat. Így a közel kilencven alkalmazottból kényszerből senkit nem kellett elbocsátani – a szokásos fluktuáció kivételével az alkalmazottakat meg tudtuk tartani –, és abban a pillanatban, amikor a piac megélénkült, azonnal újrakezdhettük a munkát. Valójában egy hónap kieséssel kell számolnunk, ez nyilván a termelés volumenében a szezonalitás miatt ennek mintegy dupláját jelenti.
Rendi Ferenc: – Nekünk az év egyik legnagyobb piaca március 8-a. Szerencsénkre az még a járványhelyzet előtt volt, hatalmas árukészletet sikerült értékesítenünk, a tavaszi hagymás növényekből csak keveset kellett kidobni. Ha egy-két héttel hamarabb jön a leállás, akkor szinte biztos a csőd. Ám a tavaszi időszakban háromszor telepítjük be és háromszor ürítjük ki a növényházakat. Ez egy előre megtervezett, majd kivitelezett folyamat. Természetesen az előkészületek már november végétől zajlanak. Az idén ez a folyamat nem csak megszakadt, hanem mindössze két ciklust sikerült megvalósítani. Ez persze nem azt jelenti, hogy a forgalom harmada kiesett, hiszen a teljes leállás gyakorlatilag április közepéig tartott.
Rendi Amália: – Nagyon nehéz volt ez az egy hónap, mert a megtermelt növényeket igyekeztünk megtartani, hogy mind ne kelljen kidobni. Átszervezés, technológiaváltás és igen sok munka kellett, ráadásul alig néhányan végeztük, hiszen az alkalmazottak elsöprő többsége kényszerszabadságon volt.
Visszaálló piac
– Ez azt is jelenti, hogy a kiesés után ismét jöttek a rendelések?
Rendi Amália: – Igen, hiszen az üzletláncok is rájöttek arra, hogy nem csak mi megyünk tönkre, hanem a termelési-értékesítési láncon mindenki szenved, ha nem is kell bezárnia az üzletet.
Rendi Ferenc: – Április közepe után aztán szédületesen beindult a piac, mindenki be akarta pótolni a lemaradást, így sikerült a még piacképes tartalékolt árut értékesíteni. Persze, a folyamat megszakadt, a nemesítőtől a termesztőig mindenki szenvedett, nekünk is vissza kellett mondanunk március folyamán egy csomó palántát. S amikor jöttek a rendelések, beindult egy iszonyatos harc a szaporítóanyagokért. Mivel ezt a küzdelmet elég jól sikerült véghezvinnünk, gyakorlatilag a harmadik ciklus körülbelül felét sikerült megvalósítanunk. Vagyis idén a termelésünk, a forgalmunk mintegy hatoda veszett oda végül, de hát ez is nagyon-nagyon sok. Mégis, most azt kell mondanunk, ahhoz viszonyítva, hogy honnan indultunk, nagyon boldogok vagyunk, hogy a felsejlett csőd, a bezárás helyett ennyire le lehetett szorítani a kiesést, és működünk.
Rendi Amália: – Az igazság az, hogy közben sokat kockáztattunk is, amikor a legnagyobb baj volt, bevállaltuk, hogy nyárra új kultúrákat hozunk be, amelyeket eddig nem termeltünk, mint például a hibiszkusz vagy a levendula. De egyébként is sok olyan döntést kellett hoznunk, ráadásul nagyon gyorsan, ami nem volt megalapozott. Hál’ Istennek elképzeléseink többsége bejött.
Rendi Ferenc: – És bizonyos mértékig az is segített, hogy a bezártság miatt az emberek igyekeztek az udvaron vagy az erkélyen megteremteni a természetes környezetet, ami egy idő után az eladásokban is megmutatkozott.
