Ólomlábon járnak a koronavírusos hetek-hónapok, s ahogy telik az idő, egyre több a környéken is az olyan ember, akit hatalmába kerít a holnapi bizonytalanság érzése és küzdenie kell már az egyre többet emlegetett víruspánikkal. Mi lesz velünk, ha az egész országban feltelnek a kórházak, s minket apróbb betegségeinkkel be sem fogadnak? – teszik fel egyre többen a kérdést. Árkoson a virtuális térben működik óvoda, iskola, de az életnek menni kell előre: élni kell, vár a munka, a mező, és mert az összetartozás éve van, épül annak emlékműve is. Ilyenkor még milyen más gondokkal küzd a községvezetés? – kérdeztük a polgármesterségének ötödik ciklusába lépő Máthé Árpádot.
Égből pottyant zűrzavar és adományok
– Nálunk egy épületben működött jó körülmények között a bölcsőde/napközi program – fejtegeti Máthé Árpád polgármester. – Most beállt a kényszertiltás, és egymástól eltérőek a vélemények, senki nem tudja pontosan, hogy ez a parancs vonatkozik-e a nem állami pénzből működő napközikre. Azt mondjuk, egyértelmű, hogy ha távoktatás van az iskolában, akkor ott a délutáni foglalkozásnak is szünetelni kell, annak dacára, hogy ezt sem állami pénzből tartjuk fenn, a napközis rendszert szerződéses alapon, közösen működtetjük a Diakónia Keresztyén Alapítvánnyal, az anyagiak külön részét képezték költségvetésünknek.
A fentről érkezett intézkedés értelmezésének kulcsát kereste az említett alapítvány megbízott vezetője, Makkai Péter helybeli református lelkipásztor, aki kérdéssel-kéréssel fordult a hogyan tovább dolgában a megyei közegészségügyi igazgatósághoz, gondolva arra, hogy ha a tarthatatlan helyzet tovább fennáll, pénzügyi zavarok keletkeznek, hisz az önkormányzat nem támogathat olyan intézményeket, amelyek ténylegesen nem működnek. Mindeddig sem igenlő, sem pedig negatív válasz nem érkezett – tudtuk meg Makkai Péter tiszteletestől.
– Tizenöt gyermeknek vagyok az óvó nénije – nyilatkozta Kocsis Gabriella. – A leállítás pillanatában egyik gyermek sem volt beteg. Örvendek annak, hogy a szülők támogattak-segítenek a velük való távolsági foglalkozásban is.
Hunyadi Olga, a Gelei József gimnaziális iskola igazgató-tanára
A Gelei József Általános Iskola pedagógusai közmegegyezéssel a tanintézményből irányítják a teljes piros programos oktatást – tudtuk meg Hunyadi Olga igazgató-tanártól, aki elmondta, hogy a helyi önkormányzat két okostáblával, maszkokkal és fertőtlenítőszerekkel támogatta az iskolát, Dénes Mihály, a Máltai Szeretetszolgálat megyei képviselője révén pedig további hat német gyártmányú hagyományos iskolatáblát is átadtak.
Aminek nem állta útját eddig a koronavírus
Ilyen többek között a Felszeg falurészen megkezdett utcaaszfaltozás folytatása. Máthé Árpád, akinek a helyhatósági választásokon újra bizalmat szavazott a község, többek között ezért is vállalt még egy ciklust polgármesterként. Elmondta, hogy megtörtént a Benedek Elek utca térségében levő mellékutcák aszfaltozása.
– Ezt folytatjuk a Geje településrészen, egy nyertes, 10,3 millió lej értékű kormánytámogatásból finanszírozzuk a kivitelezést. Készül a terv, remélem, hogy az elkövetkező időszakban sor kerül a licitre és a munkálatok beindítására. Összesen 22 mellékutca korszerűsítése következne, ami számításunk szerint alaposan változtatna majd a település képén. A mellékutcák közül tizenegy egy-egy helybeli jeles személyiség nevét viseli (Duka János, Kiss Ernő, Lőrincz József, Imreh Domokos, Ütő Dániel, Cserei Gyula, Boga László, Gelei József, Benkő Árpád, Seres András és Tegző Sámuel), ami annak tanúsága, hogy a közösség nem felejti el jeles fiait, ezek között voltak negyvennyolcasok, tanítók, néprajzkutató és hangszerkészítő is.
– A mellékutcaprogramban szerepel három híd is. Gondjainknak-bajainknak azonban itt nincs vége – jegyezte meg a községvezető –, mert az Árkos északi peremén elhaladó betonos Bányaút megviselt állapotba került, egy részét önerőből megpróbáltuk foltozni. Felújítására kérést tettünk le a fejlesztési minisztériumhoz anyagi alapokért. Célunk az lenne, hogy mentesítsük a teherforgalomtól a település belterületét. Erre egyelőre érdemi választ nem kaptunk. Ha az időjárás megengedi, egy-egy szakaszt még kifoltozunk.
– Sikerült-e lépni annak a 120 hektárnyi mezőgazdasági területnek az ügyében, amely az egykori szénfejtés peremterületén van, Árkos határához tartozik és az ipari tevékenység megszüntetése után visszaigényelték, de eddig nem jártak sikerrel?
– Két peres eljárást is folytattunk ebben az ügyben. Sajnos, az első dugába dőlt, de újabb lehetőség jelent meg, mert a fővárosban ismét előkerült az évek óta pihenő dossziénk, amelyet közösen nyújtottunk be a sepsikőröspataki önkormányzattal. A megyei politikum hathatós segítségére lenne szükség a továbbiakban e dolog megoldásában. Mi nem tehetünk mást, mint folytatni a harcot, nem riadnánk vissza attól sem, hogy uniós segítséget kérjünk, de még a büntetőjogi eljárástól sem.
Régi terve a községvezetésnek, hogy tornatermet építtessen az I–VIII. osztályos iskola tanulóinak. Támogatást kértek Bukaresttől, de eddig nem kaptak választ. Soha nincs vége a tennivalóknak. Teljes felújítást követelne az unitárius egyházközség tulajdonában levő, az egész faluközösség hozzájárulásával, a két világháború közötti időszakban épült Végh Béniám Kultúrotthon. Most még át tudná venni a helyi önkormányzat, hogy megmentse a romosodástól – tudtuk meg a polgármestertől.
Máthé Árpád polgármester
Teljes felújítás előtt áll a kultúrotthon udvarán álló, a tekepályához kapcsolódó kétszobás létesítmény, amelyet a helybeli fiatalok csoportjának, az ÁRISZ-nak (Árkosi Ifjak Szövetsége) adnának át amolyan közösségi tevékenységekre alkalmas ingatlanként. Pályázatot készítettek a költségek fedezésére, de sajnos Bukarest erre sem bólintott rá. Felújítják a dokumentációt, újabb kiírásokra várnak, mert a költségek meghaladják az önkormányzat anyagi lehetőségeit.
Növekvő gondok a peremvidékkel
Árkos történelmi belterületén elkészült az ivó- és szennyvízhálózat, erre bárki rá tud csatlakozni, közművesített község lett a település. Peremvidéke több összefüggő új teleprésszel, új lakónegyedekkel gazdagodott az elmúlt néhány évtized alatt. Ezeknek köszöntető, hogy a község lakossága már eléri a közel 1700 személyt. A telkesített részek, lakótelepek (Kossuth negyed, Árkos-liget negyed stb.) jórészt magántulajdonú területeken létesültek, amelyek kiterjedése helyenként több tíz hektár. Ezekhez bekötőutcák is épületek, melyek nem az önkormányzat tulajdonában vannak, s így korszerűsítésükre nem fordíthatnak pénzt. A községvezetés tudatában van, hogy közös megoldásokat kell találniuk a lakosság e része komfortelvárásainak megteremtésére. A Sapientia egyetem értékes mezőgazdasági területet vásárolt magánszemélyektől egyetemi campus létesítésére, ez is infrastruktúrát kíván. Látogatásunk idején gyulafehérvári régészcsoport kutatott a területen.
Csírájában egy hasznos ötlet
Egy fiatalember, Nyáguly Mátyás keresett fel szülőfalumból, s arra kért, ajándékozzam meg a település múltját megörökítő fényképfelvételekkel. Időközben kiderült, hogy az ötletgazda a helybeli Péter Csongor, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium XI. A osztályos diákja. Őt kérdeztük, hogy miként és mikor született meg ez a felette hasznos ötlet.
Péter Csongor
– Mindig érdekelt szülőfalum múltja, érdeklődve hallgattam régi történeteket. Ha egy kép akadt a kezembe, elgondolkodtam, hogy mit érezhetett abban a pillanatban a fotón szereplő, tulajdonosa, gondolta-e, hogy még akár száz év múltán is kezünkbe vehetjük a fotográfiáját. Régóta járt a fejemben, hogy mi lenne, ha a falu fellelhető fényképeit egy helyre gyűjtenénk, egy kincsesládába helyeznénk. Ez az ötlet idén tavasszal öltött formát a virtuális térben a Régi képek Árkosról elnevezésű Facebook-csoportban. Célom, célunk a legelső perctől az volt, hogy minél több képet gyűjtsünk össze, ha virtuálisan is, minél több régi arcképet ismerjen meg a közösség, és minél több érdekes szokással, történettel gazdagodhassunk. A csoportnak jelenleg 750 tagja van, árkosiak, elszármazottak, és persze olyan távolabbiak is, akiket érdekel falunk története. Gyűlnek a mindennapokban készült fotók, iskolai tabló- és emlékképek, kirándulásokon lencsevégre kapott pillanatok, illetve személyes kedvenceim, a kis magyar időben, valamint egyes színjátszó előadások során készült fotográfiák. Továbbá háborús hőseink történeteit ismerhettük meg a leszármazottak jóvoltából, írásos emlékeket szereztünk a falu népének földbirtokkal való üzleteléséből, katonaságukat töltő legények honvágyát érezhettük át, valamint ismeretlen ismerősre találhatunk Árkos egy kiemelkedő színjátszó csoportjából, aki még a Mária főhadnagy című előadásban is játszott. Jövőbeli terveink között szerepel, hogy a megszerzett virtuális tudást kézzelfoghatóvá tegyük, összeállítanánk falunk képes történelemkönyvét fotóalbum formájában.